Áramlatok

„Elhagyja az ember a közelmúlt ismerős, otthonos, barátságos kis budiját, a körülszartat, ahol Európa van meg az ő értékei, és belebotlik a jelen borzongató hírébe: két nappal azelőtt, hogy a fényességes Európa eldöntötte, meghosszabbítja az Oroszország elleni szankciókat, vagyis június közepe táján, összeült néhány állami tulajdonú óriáscég, és megállapodott az orosz Gazprommal.

Hogy mely cégek?

Mondom: a német E.ON, a holland–brit Shell, az osztrák ÖMV.

Hogy miről állapodtak meg?

Mondom: Arról, hogy közösen megépítik az Északi Áramlat 2. gázvezetéket, amely Ukrajna kikerülésével szállít orosz gázt a Balti-tenger alatt egészen Németországig.

Ez volt a célja a Déli Áramlatnak is. De azt az EU és az Egyesült Államok közös erővel megfúrta. Szegény bolgárok már neki is fogtak az építkezésnek, amikor felkereste őket egy amerikai szenátor, és óva intett mindenkit.

De most itt az Északi Áramlat 2. És ez annyira rendben van, hogy hű, de rendben van! Sehol a Balkán, koszlott déliek, csenevész bolgárok, a szemmel láthatólag nem jó európai demokrata Orbán sincs benne – hja kérem, így végre lehet az oroszokkal, Putyinnal, Gazprommal üzletelni! Itt mégiscsak a németek, a hollandok, a britek és az osztrákok üzletelnek, és a francia Engie már bejelentkezett, hogy ő is részt venne a buliban.”