„Annak kapcsán, hogy az USA-ban a napokban legalizálták a melegházasságot, valamint hogy most zajlik a Budapest Pride, sok, magát baloldalinak valló ember polemizált azon a neten, hogy jó, jó, de azért nem kéne ezt ennyire propagálni. Egy baloldali embernek mégse ez legyen a legfontosabb gondja, mert ott vannak a szegények, a munkások... Az egyik baloldali ellenzéki párt frakcióvezető-helyettese az egyik lap kérdésére, hogy mit tenne, ha a saját gyereke meleg lenne, azzal kezdte:, reméli, ilyen helyzet nem adódik az életében. A »legalja« az a vidéki (demokratikus) ellenzéki képviselő, aki a minap elképesztően otromba módon nyilatkozott a melegekről a közösségi oldalon.
Elvtársak! Mi van?! Ismerjük azt a szót, hogy szolidaritás? A baloldalnak talán nem az a dolga, hogy a kisebbségeket, az elesetteket, a gyengéket, a társadalom számkivetettjeit, megbélyegezettjeit képviselje? De igen. Ma a melegekét, holnap a létminimum alatt élőkért, aztán az indoklás nélkül az utcára lökött köztisztviselőkért kell kiállni, mert ahogyan Léderer András a minap egy interjúban megfogalmazta: »előbb-utóbb mindenki sorra kerül«.
Most az egész világot a melegek egyenlő jogainak biztosítása, a melegházasság engedélyezése, vagy tiltása foglalkoztatja. Ma még nem természetes az, ha két azonos nemű ember, akik szeretik egymást, házasságban akarnak élni. Néhány száz éve még tilos volt a más vallásúak házassága, mára elfogadott lett, sőt, a más rasszhoz tartozó, különböző bőrszínű emberek is házasodhatnak. Ma már a válás sem tilos. Korábban a világ hallani sem akart a nők szavazati jogáról, ma már természetes. A nők régen nem hordhattak nadrágot, ma senkit nem zavar, régen nem mehettek egyetemre, ma egyes szakokon túlsúlyban vannak a nők... A világ változik, amire megannyi példát idézhetnénk.”