Újra dübörög a macska - Ráspi Zweigelt 2011

„Bár legutóbb a kékfrankosra kentem, hogy morcos, valójában én lettem az. Az elmúlt években annyi bukásközeli/túli élményem volt Ráspi-borokkal, hogy mára lelohadt a lelkesedésem. Amit korábban érdekesnek láttam a szortiment alján, megkeseredett és megsavanyodott a számban. Egy időntúli szabaddobással most esélyt adtam a hosszabbításra, és Ráspi betalált. Újra vigyorog a macska, és a lelkiismeretem is tisztább.

Ráspi Zweigelt 2011

Magam sem tudom, hogy miként kerülhettem el ezt a bort egészen idáig (talán ittam egy másik szériájából, de az nem tetszett, vagy a Válogatás árnyékában nem tudott érvényesülni, vagy egyszerűen mostanra érett be). Egészen pazar bor. A felvezetésben említett lelombozódásom fő okai (savhangsúly, illó, rendezetlenség, túlzó fahatás) ezt a zweigeltet nem érintik. Ha valami hibát próbálnék találni benne, akkor talán a brett jöhetne szóba, de számomra jócskán a küszöbérték alatt.”