„A Nemzetek és Szabadság Európája frakciónak még így is mindenből kevesebb jut, mint a nagyobb csoportoknak, megalakulásával azonban szintet lépett, már nem lehet a tagjait úgy félreállítani, ahogy eddig. A létszámmal eddig sem lett volna probléma, a frakcióhoz azonban hét tagállam képviselői kellenek. Kapóra jött például Atkinson, akit egy általa tagadott kampánypénz-elszámolási ügy miatt raktak ki a pártjából, de egyébként is elege lett abból, hogy a UKIP az euroszkeptikusnak ugyan euroszkeptikus, de meglehetősen liberális olasz Öt Csillag Mozgalommal bútorozott össze. Szerinte új frakciója sokkal egységesebb, mint az előző. Jó példája ennek, hogy míg Le Penék egységesen elutasították a hazánkat elítélő határozatot nemrég, addig a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája látványosan kettévált: a britek sorra álltak fel a szavazatok magyarázatakor, és vették védelmükbe a magyar kormány szuverenitását, a Navracsics Tibortól annak idején az Orbántól való elhatárolódást követelő csillagosok pedig becsatlakoztak a balos többség által szövegezett dokumentumhoz.
A médiában sorra háborgó zöld és liberális képviselők kénytelenek lenyelni a keserű pirulát, hogy Le Penék is pontosan ugyanúgy, demokratikus választásokon jutottak be az Európai Parlamentbe, nekik is jut mostantól több felszólalási idő, fontos jog és nagyobb anyagi támogatás. A Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt vezetői is többször, világosan - lapunknak nyilatkozva is - elmondták, hogy jelentős, áthidalhatatlan különbségek vannak köztük és az új felállásban még inkább a perifériára kerülő Jobbikkal. S nem véletlen az sem, hogy miután a sajtótájékoztató előtti este a szövetségesek kiírták a közösségi médiában, hogy nagy bejelentés következik, »jól értesült források« máris elhintették a pletykát, hogy a frakciónak jobbikos tagja is lesz. Ilyesmire szándék viszont határozottan nincs egyik oldalról sem, és ezt bizonyára a »források« is nagyon jól tudják. Hogy mire fel tört ki mégis a hiszti, azt innen, Budapestről is pontosan értjük.”