Hidd el, PíSzí akarsz lenni, csak nem tudod

„A beszéd teremti meg azt a szimbolikus teret, struktúrát, amelyen belül az emberi lények elnyerik társadalmi státuszukat. Ennek megváltozatása nélkül valódi társadalmi változás nem érhető el. Pető helyesen jegyzi meg, hogy »a nyelv uralásáért folytatott harcok előtti időben« is képesek voltak az emberek változást elérni, például fel tudták számolni a rabszolgaságot. Igen ám, de majdnem 100 évvel az Egyesült Államok-beli rabszolgaság eltörlése után Malcolm Little úgy érezte, fel kell vennie a Malcolm X nevet, mintegy rabszolganevét hátrahagyja, nyelvileg is le kell, hogy rázza magáról a rabigát, hogy így újrarendezze azt a szimbolikus rendet, amelyben az ő társadalmi státusza megítéltetik.

Akit ugyanis rabszolgának, aberráltnak, alsóbbrendűnek hívnak, arra úgy is gondolnak, és hiába iktatják törvénybe a jogikat, amíg a társadalom ezeket nem veszi komolyan, amíg nem beszél úgy a kirekesztett és alávetett csoportokról, mint akik egyenlő tagjai a társadalomnak, addig a változás nem ért célt.

A beszéd tett. Ezért értelmetlen azt kérni, foglalkozzunk a tettekkel a beszéd helyett. Persze nem a beszéd a társadalmi cselekvés egyetlen formája, de épp olyan butaság lenne alábecsülni a jelentőségét, mint túlértékelni azt. Petőnek igaza van abban, hogy téved, aki azt gondolja, »a nyelv a politika«. De a nyelv igenis politika, és a nyelvbe való beavatkozás radikális politikai tett: egy olyan ponton kelt zavart a társadalmi struktúrák rendjében, amelynek alapvető jelentősége van azok fenntartásában, de amelyre általában a legkisebb figyelmet fordítjuk.

Persze, a mai világban nem lehet – btw. soha nem is lehetett – totálisan uralni a nyelvet, nem lehet megakadályozni, hogy az emberek válogatott undorítóságokat vágjanak egymás fejéhez, amikor olyanjuk van. De nem is ez a PC célja. A politikai korrektséget az ember nem azáltal segíti elő, hogy mindenkit lecsesz a sárga földig, aki valami »inkorrektet« mer mondani – aki így használja, nem érti, miről van szó. A lényeg, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ember szavainak olyan következményei is lehetnek, amelyek elsőre egyáltalán nem szembetűnőek, de amelyekkel nagyon is számolnia kell.”