Kárörvendők

„Rettenetesen fáj a baloldali törpepártoknak, hogy a társadalom jelentős többsége a szemének hisz, nem pedig nekik. Saját politikai innováció híján ismét a rezsicsökkentést próbálják körbevenni mindenben rosszat látó, sötét gondolkodásuk agresszív szövegeivel, azt remélve, attól az majd láthatatlanná válik. De rossz hírem van számukra. Minden magyar fogyasztó minden hónap elején rápillant a számláira, ahol színes mezőben, jól olvashatóan ott áll, mennyit spórolt idáig. Azt a pénzt nyilván el is költötte másra, amivel javította saját és családja életminőségét. Jobb lett neki. Így aztán értekezhet Molnár Csaba, a DK alelnöke a »rezsihazugság tarthatatlanságáról és igazságtalanságáról«, még a legfanatikusabb gyurcsányisták is azt morogják magukban, hogy »reméljük, a Feri még többet adna!« Ezért aztán nem sok értelme van abban reménykedni, hogy nyálkás bevonatot kenve a rezsicsökkentésre elmozdítható népszerűségük a béka alfelének magasságából.

Mindenesetre a csatlós sajtó most kéjjel csámcsog a kiszivárgott híreken, miszerint a magyar kabinet engedni kényszerül a kötelezettségszegési eljárásban. „Vesztésre áll a rezsiharc”, »Meghátrál a kormány«, harsognak a szalagcímek, és beleborzonganak a szerzők a gyönyörbe, amikor levonhatják végre a következtetést: »Ebből gázáremelés lesz«. Amelyik orgánum ad egy kicsit magára, az persze leírja azt is, hogy ez még egyáltalán nem biztos. Mert meg lehet egyezni Brüsszellel úgy is, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. De ez nem jó a mi balliberális elitünknek, mert hol marad akkor a rezsimbuktatás. Így aztán ömlik a sirám a „mesterségesen veszteségessé tett” szolgáltatók kivonulásáról, a lepusztuló hálózatokról, a „kiszámíthatatlan, multiellenes” politikáról. Csak a fogyasztó nem érdekes. Aki mellesleg választópolgár is. És nyilván tudatlan ostoba, mert nem éri föl ésszel, hogy az lenne igazán üdvözítő számára, ha újra a multik kaszálhatnának az ő energiaellátásán.”