Tavaszi füst

„Már szavak sincsenek. A Fidesz uniós otthona, az Európai Néppárt frakcióelnöksége budapesti ülésén mélán nyugtázta, hogy a magyar kormányfő letett arról, amit soha nem akart: nem vezeti be a halálbüntetést, amelyről néhány hétig úgy gondolta, hogy napirenden tartásával spanolhatja »az emberek« idegeit. A halálbüntetés ügyét a csütörtöki munkareggelin lezárták. Nincs konfliktus. A szóbeszéd, mint a tavaszi füst tovaszállt. Legfeljebb a háttérben morognak némelyek, de szó sincs már éles bírálatról, számon kérésről. Főleg nem tetemrehívásról. Legkevésbé kizárásról. Mindenki ellazulhat. Különben is a magyar gazdaság sikere jelképértékű. Michael Gahler képviselőre amúgy mély benyomást tesz, hogy »Viktor nem kerüli ki a vitákat«, és a bevándorlásról »legitim vita« folyik Magyarországon, ahol amúgy is sok a menekült.

Csak az számít, mondja, hogy a végén milyen politikai döntés születik. »Nincs Európa, nincs európai politika, nincs Európai Unió a Néppárt nélkül, Magyarországnak pedig legerőteljesebb nemzeti érdeke a lehető legjobb együttműködés a pártcsaláddal« – ez a lózung elég ahhoz, hogy a Néppártban ne legyen Orbán-kérdés.

Merthogy a Néppártnak is szüksége van a Fideszre. Annyira kell neki az a 12 szavazat a frakcióban, hogy mindent felad érte. Az oly sokat emlegetett európai értékeket is. Orbán nagyon is érti ezt a parlamenti taktikát. A Néppárt meg nem érti, hogy a magyar kormányfő már régen túl van mindenfajta parlamenti politizáláson. Hogy játszik. Nemcsak az Európai Parlamenttel, hanem az egész unióval is.”