Biszku-per: megalázó arculcsapás

„A jogállam nem tud mit kezdeni a diktatúra örökségével; a jogállamiság a pártállamisággal. A jogállam a Biszku-perben egy teszetosza idióta képét mutatja, ahol azért kell várni egy másodfokú tárgyalásra egy évig, hogy azután bejelentsék: a két év alatt megszületett elsőfokú ítélet nulla, semmi, még annál is kevesebb, hibák sorozata, logikátlan, s amire alapozták, az elfogult.

Felmentéssel ér fel háborús bűnökkel vádolt egykori kommunista vezető, Biszku Béla ügyében a Fővárosi Ítélőtábla mai döntése, amellyel hatályon kívül helyezte az ítéletet. A volt belügyminiszter pere újrakezdődik első fokon.

Az ügy középpontjában azok a sortüzek állnak, amelyeket 1956-ban az átmenetileg megroppant diktatúra a lakosság megfélemlítésére használt. A per során azt szerették volna bebizonyítani, hogy nem véletlenül lőttek bele a békés tüntetőkbe, minderről a legfelsőbb kommunista vezetés tudtával, az ő parancsukra határoztak, egy szűk hatalmi kör utasította a karhatalmat a gyilkosságokra. S ha így van, mindez háborús bűncselekménynek minősül.

Így került a vádlottak padjára az utolsó kommunista vezető, aki most elégedetten hátra dőlhet tolószékében. A jogállam bírósága elbukott. Ugyan első fokon meghozta az első ítéletet, amely pártállami vezető ellen született öt és fél évre ítélve őt, de most darabjaira tépte, és arra utasította a bírósági szervezetet, hogy kezdje elölről az egész eljárást.

Biszku Béla 93 esztendős. Ha jogerősen is elítélik, egészségi állapota miatt vélhetően akkor sem került volna börtönbe. Nem az volt tehát a tét, hogy rács mögé kerül-e, hanem, hogy 25 évvel a rendszerváltozás után a jogállam bírósága be tudja-e bizonyítani, hogy a diktatúra rémtetteiért nem csak azok felelősek, akik gumibotoztak, lőttek, végrehajtották a parancsot, hanem azok, és elsősorban azok, akik kiadták azt. Vagyis, hogy létezik politikusi felelősség és felelősségre vonás kommunista rémtettekért.”