Magyarország bevándorlók nélkül

„Milyen lenne Magyarország bevándorlók nélkül? Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha azokat, akik bevándorlók, vagy bevándorló ősök gyermekei, kiiktatnánk a magyar történelemből. Ha bevándorlásellenes szemszögből átírnánk a múltat.

Kezdjük azzal, hogy Puskás Ferenc milyen jogon lőtte azokat a gólokat? Nem mentség, hogy se előtte, se utána nem volt igazi, nem bevándorlóktól származó, hasonló tehetség. Persze van, akiért nem lenne kár, például Sztójay Döme vagy Szálasi Ferenc. Habár lettek volna színmagyarok is, akik betölthették volna azokat az állásokat, amiket így illetéktelenül elfoglaltak. A Gundel-féle ínyencségekről viszont valószínűleg a legtöbben nem szeretnének lemondani csak azért, mert bevándorló nevéhez fűződnek. Hiába: legyünk következetesek, mi más lenne, mint megélhetési bevándorlás, egymás után nyitni a sikeres vendéglőket? Dreher Antal söreinek és Törley József pezsgőinek is jobb, ha búcsút mond a kellően magyar szellemiségű olvasó.

Gratz Gusztáv tudományos munkássága nem gazdagítaná a magyar történetírást. Ybl Miklós Operaháza nem állna Budapesten. Hauszmann Alajos nem tervezte volna meg Budapest és más magyar városok számos épületét, köztük a New York palotát. Mechwart András nélkül ki tudja, mikor fejlődik ki a magyar villamosipar, Keleti Károly nélkül a magyar statisztikatudomány. Petzval József hány magyar helyett volt úttörő a fényképészetben? Semmelweis Ignác helyett ki mentette volna meg az anyákat? Mellesleg, most hogy már tudjuk, a bevándorlás a valódi probléma, ezek az eddig ünnepelt személyiségek vajon mikor kerülnek rá a tiltott utcanevek listájára?”