„Az alábbiakban megpróbálom összeszedni, hogy milyen típusú borok mennyit érnek. Természetesen mindig lehetnek kivételek, de az alábbiakat használhatod ökölszabálynak:
Rendszerváltás előtti száraz fehér és vörösborok (beleértve az Egri Bikavéreket, Soproni Kékfrankosokat, a Debrői Hárslevelűket és további kedves barátaikat): 0 Ft (eleve minden bort iparilag termeltek, gyenge volt a minőség, jó minőségű parafa dugó nem került a palackokba)
Kilencvenes évek magyar vörösei (tipikusan Villányi). A legtöbb ezek közül már feladta, szóval, akinek van esze, kerüli őket. A kilencvenes évek második felének villányi vörösei közül rendben lehet egyik-másik (pl. Kopár). Csak kiváló tárolás igazolása esetén reméljünk értük pénzt. Bombasztikus borokra azonban ezek között sem kell számítani.
Rendszerváltás előtti Tokaji borok. Képviselhetnek akár komoly értéket is. A 19-ik századi, illetve háború előtt tételek – bár kevesen vannak – igen sokat érhetnek, de ilyenek ritkán vannak egyszerű háztartásban. A komcsi-címeres bolti aszúkat és száraz szamorodnit felejtsük el, mehetnek a lefolyóba. Válogatott, külön kezelt borkombinátos aszúk (ezek ma is forgalomban vannak) bírhatnak értékkel. Kistermelők sokra taksált háztáji aszújaitól kíméljetek mindenkit!”