A pusztítás munkája – Krasznahorkai László Man Booker-díjáról

„Antropológiájának kíméletlen radikalizmusa, kérlelhetetlen sötétsége sokban közös a Kertészével, a Bodoréval, a Nádaséval, a nagy nemzedékével és jobbára idegen attól, ami előttük történt a magyar irodalomban. Egyszerre tartozik legmagyarabb és legegyetemesebb érvényű íróink közé: a Dél-Alföldet, Békést tette világmetaforává, hogy felmutathassa: az egész Teremtés, alighanem a kezdetektől fogva, az Isten háta mögött zajlik már. És a mondatok mellett ott vannak a képek, mert Krasznahorkainak – és ebben kivétel a nagyok között – megadatott, hogy legyen egy éppen hozzá, szinte egyedül neki rendelt filmrendező zseni is mellette. Tarr Béla.

Krasznahorkai és Tarr közös műve világjelenség volt már a díjazás előtt is: értette és csodálta Susan Sontag és a Magyarországon is egyre ismertebb, nagy író, Winfried Georg Sebald is.

A magyar irodalom egyik aranykorának végén, ezüstkorának kezdetén élhetünk, ha egyéb okunk nincs is most nagyon dicsekedni. És ebben megtört a magyar átok. Nem igaz, hogy ezt, ennek a kis nyelvnek a szédületes teljesítményét nem ismerik és ismerik el nagyon-nagyon sokan.”