Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A múlt hétvégi spanyol választások eredménye újra aláhúzta a Görögországgal szemben választott uniós metódus szemellenzősségét és kegyetlen cinizmusát.
„Hogy honnan tudjuk, hogy a visszafizetés nem cél? Először is onnan, mert ez nyilvánvalóan, és nagyjából mindenki szerint lehetetlen. Másrészt azért, mert ha egy országot hétről-hétre a csőd felé tolunk – hányszor hallottuk január óta a »jó, de nem elég, nem elég jó« refrénjét? –, ha kormányának cselekvési lehetőségeit leszűkítjük, az eurózónából való kilépés veszélyét is lebegtetve, az bizonyosan nem segít abban, hogy gyarapodásnak induljon, és esetleg tényleg törlesszen valamit idővel.
Godin szerint február 20-án, amikor Athén elfogadta az adósság tényét, és a korábbi megegyezéseket is, Ciprászék ezzel már jelentős engedményt tettek, a hitelezőknek be kellett volna érniük ennyivel. Az Uniónak is érdekében állt volna a probléma mielőbbi rendezése, hogy inkább a kontinens félénk nekilendülésére koncentráljunk.
Ezzel szemben, ha Görögország hitelezői mindent megtettek, hogy a görög válság a lehető legtovább húzódjon, azt nyilván politikai megfontolásokból tették. Godint idézve, már eléggé kiborultak annak gondolatától is, hogy meghitt értekezleteiket nyakkendő nélküli keynesiánusok lepjék el, és európai vezetőink inkább példát statuáltak: hasonlóan az egykori Truman-doktrína »containment« elvéhez, megpróbálták feltartóztatni azokat, akik megkérdőjelezik a 2010 óta alkalmazott stratégiájukat. (…)
Paradox módon azonban azoknak a jobboldali euroszkeptikus, EU-ellenes erőknek renoméját is növelik, amelyek kezdettől fogva görög-, dél- és mentőcsomag-ellenesek voltak, és a jelenlegi patthelyzet szerintük éppen őket igazolja. A brüsszeli bürokrácia inkompetens, a »mentőcsomagok« eleve kidobott pénznek tekinthetők, és kudarcuk legfőbb oka magában a haszontalan déliekben keresendő. A hitelezők attól sem riadtak vissza Godin szerint, hogy szembeállítsák egymással a »szegény jó tanulókat« (ezek lennének a keletiek, illetve a baltiak), a »szegény rossz tanuló« déliekkel, ami az északi nacionalizmusok esetében csak olaj volt a tűzre. Ez tapasztalható pl. a finneknél, ahol Timo Soini EU-ellenes pártja, a »Finnek« (korábban Valódi Finnek), április 19-én a második helyen végzett a választásokon, és most épp egy megszorításokat tervező kormánykoalició tagjaként szőhet terveket… a halálbüntetés bevezetéséről. De a lengyeleknél is, ahol némi meglepetésre a vasárnapi elnökválasztáson szintén egy euroszkeptikus, és nem mellesleg a szociális kiadások emelését is igérő jelölt, Andrzej Duda végzett.”