Megrendítő kijelentést tett a román érsek a házasságon kívüli együttélésről
Teodosie érsek a meddő nőknek is tanácsokat adott.
Ha azt tekintjük multikulturalizmusnak, amit a '70-es évektől Nyugat-Európában, Amerikában és más országokban látunk, akkor ilyen Magyarországon sosem volt.
„Ha azt tekintjük multikulturalizmusnak, amit a '70-es évektől Nyugat-Európában, Amerikában és más országokban látunk, akkor ilyen Magyarországon sosem volt. A multikulturalizmus egyáltalán nem azt jelenti, hogy különféle etnikumok élnek egymás mellett. Viszont annak ellenére, hogy mennyi mindenféle ember élt Trianonig az országban, most, 2015-ben vagyunk ehhez a nyugat-európai állapothoz a lehető legközelebb. Ugyanis ez a társadalmi együttélési forma alapvetően kapcsolódik a globalizációs folyamatokhoz.
Nem árt ugyanakkor néhány fogalmat is tisztázni. Amikor azt állítjuk, hogy Magyarország mindig is multikulturális volt, és felsoroljuk mennyi nemzetiség élt itt, illik tudni, hogy a történelem folyamán egy magyar és egy német katolikus sokkal közelebb érezte magát kulturálisan, mint mondjuk egy evangélikus svábhoz, vagy egy református magyarhoz, akivel amúgy nem is nagyon házasodhattak. Tény, hogy Magyarországon rengeteg kultúra élt egymással párhuzamosan, de ez sem anyanyelvi adottság volt, sokkal inkább egy szerves történelmi folyamat eredménye. Néptáncos példával ugyanazt a nyelvet beszélte a rábaközi, somogyi, csángó, széki, csíki magyar, de a népviseletük, és a tánc-nyelvük ég és föld volt egymáshoz képest. Az sem mindegy, hogy ezek a kultúrák mennyire voltak az állam által elismerve.
Egy mai multikulturális állam vagy társadalom jellemzője, hogy az égvilágon semmi különbséget nem tesz az egyes etnikumok, vallások között. Tegyük a szívünkre a kezünket és jelentsük ki, hogy ez mindig is így volt Magyarországon. Ugye nem megy...? Vatáék ledobták Szent Gellértet a szikláról, Szent Gellért püspök utódai jópár pogányt elfüstöltek, református nem viselhetett hivatalt, emellett még templomtornyot sem építhettek egy időben. A tordai vallásszabadság földjéről a jezsuitákat zavarták ki rendszeresen, a zsidók pedig csak 1867-ben kaptak egyenjogúságot és 1895-től lettek bevett felekezet. Addig hosszú utat jártak be és ez idő alatt nem feltétlenül a multikulturális magyar állam békéjét élvezték. A sort hosszan lehetne folytatni, de szó, ami szó, ilyen alapon nagyon rossz párhuzamként a III. Birodalom is egy multikulturális állam volt, mert hiszen sok népcsoport és felekezet élt egymás mellett. De lássuk be egyáltalán nem mindegy milyen körülmények között.”