Az állam mégsem engedheti meg magának, hogy elveszítse a legfontosabb bevételeinek jelentős részét, ezért felemeli az adókat, amelyek pótolni hivatottak az amúgy kieső milliárdokat.
„Minden mindennel összefügg. Amikor mondjuk harcot indítanak a dohányzás ellen, akkor tulajdonképpen harcot indítanak az állami bevételek ellen is. De az állam mégsem engedheti meg magának, hogy elveszítse a legfontosabb bevételeinek jelentős részét, ezért felemeli az adókat, amelyek pótolni hivatottak az amúgy kieső milliárdokat
Minden mindennel összefügg. Amikor mondjuk harcot indítanak a dohányzás ellen, akkor tulajdonképpen harcot indítanak az állami bevételek ellen is. De az állam mégsem engedheti meg magának, hogy elveszítse a legfontosabb bevételeinek jelentős részét, ezért felemeli az adókat, amelyek pótolni hivatottak az amúgy kieső milliárdokat.
Ugyanez igaz a benzinre is. Lehet háborút indítani az autósok ellen, útdíjat, dugódíjat, mázsás parkolási költségeket terhelni a gépkocsi tulajdonosokra, akiknek egy része ettől biztosan bedobja a törölközőt, és akkor jön az adóztatás, az áremelés… És a kör bezárul.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Találkozót tartott Ukrajna NATO-képviseletének vezetője és Mészáros Krisztián, a Külügyminisztérium multilaterális ügyek államtitkára.
Egy hírportál közösségi felületén tömegesen olyan hozzászólások jelentek meg, melyek egy civilizált, demokratikus közösségben elfogadhatatlanok.
