Felhatalmazás

„Amikor már az utolsó híve is elfordul tőle és amikor már az utolsó uniós tagállamnak is elege lesz belőle, még akkor is csak arra hivatkozik majd: hiszen neki felhatalmazása volt. Itt persze még nem tartunk. Hiába fogadják tüntetők - például Debrecenben -, hála a kitűnő szervezésnek, még azok vannak többségben, akik éltetik. És bár az Európai Parlament újra kénytelen volt napirendre tűzni Magyarországot, azért még sok barát van ott is, de ami a legfontosabb: jönnek az európai pénzek.

Tavaly, amikor másodszor is kétharmaddal győzött - köszönhetően az átalakított, s továbbra is nekik kedvező választási szisztémának - Orbán Viktor leszögezte, hogy népe felhatalmazta a folytatásra. Nem is kellett neki előre megmondania, hogy mit akar folytatni, hívei - és ellenfelei is - tudták, mire számítsanak. Azóta megannyi időközi választás, demonstráció és elégedetlenség jelezhette, hogy azért még sincs minden rendben, egy valami azonban nem változott: a felhatalmazás. Ez mindenre magyarázat, talán legfőképpen saját magának. Nincs baj, hiszen él a felhatalmazás. Hivatkozni legalábbis lehet rá.

És akkor miért ne viselkedne úgy, mint egy diktátor, ha nem is az, vagy egy autokrata vezető, ha nem ismeri is el, hogy az. Miért ne gondolná, hogy tegyenek ellene, ha tudnak, hiszen tisztában van vele, hogy úgysem tudnak. Akinek felhatalmazása van, annak mindene van. Hosszú ideje erre épül a politikája.”