Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Én nem tudom, miért, de az utóbbi időkben szép lassan elment a kedvem attól, hogy napi politikáról írjak. Hajdanvolt lelkesedésem unalomba, majd undorba fordult, amibe nem fér bele sem a méltatás, sem a kárhoztatás.
„Gondolom, a politika és a politikus magában is érdekes, mivel felszíni rétegeik könnyen áttekinthetőnek látszanak, s tényleg a mindennapokat tárják fel – habár hazug és csalóka módon – az érdeklődő, netán elkötelezett emberek előtt. Némelyik úgy viselkedik, egy közhelyet megtestesítve, mintha ő volna a Teremtés koronája és az igazság letéteményese. Ilyenkor Pilátus jut az eszembe, aki Jézushoz fordulva rezignáltan kérdezte: »Mi az igazság?«
Persze a Teremtés túlságosan nagy ahhoz, hogy egy ilyen kicsi és izgő-mozgó lényt viseljen a fején, bár földi mértékkel mérve valóban ő az elsőrendű kedvezményezettje a létnek, de abban korántsem lehetünk biztosak, hogy ő a legtökéletesebb. Van egy mély zsidó vicc, amikor a hozzá forduló púpos emberkét a rabbi arról győzködi, hogy minden, amit Isten teremtett, tökéletes. »Nézz rám!« – kéri a kis ember szomorúan, s a púpját mutatja. A rabbinak szeme sem rebben. »Hát nem tökéletes ez a púp? – kiált fel lelkesen. – Különbet el sem tudok képzelni.« Lehet, hogy így van ez a Földön uralkodó emberi fajtával is? Annyi biztos, egy koronára érdemes lény nem így viselkedik. Különösen akkor nem, ha az Úr saját képére formálta és lelket lehelt bele.
Egyébként a Földet valóban ez a teremtmény vette birtokába, és olyan eszközökre tett szert, amelyekkel egy pillanat alatt képes lenne elpusztítani. Úgy látszik, a lélekből és az értelemből annyi megmaradt benne, hogy beéri annyival: csak részletekben öl. De ha valaha bekövetkezik a nagy földi bumm, az sem rengeti meg a Teremtés egészét, a Mindenséget.”