Viccnek durva

„Első ránézésre Kerék-Bárczy Szabolcs irománya plágiumnak tetszik. Mintha a minap az Élet és Irodalom nevű újságban közölt sorokat már megírta volna valaki, úgy a múlt század negyvenes éveinek végén, a kommunista Szabad Nép hasábjain. A főnökéhez hasonlóan kissé túlmozgásos, önjelölt néptribun ugyanis egy abból a korszakból ismerős forgatókönyvet vázol, s lényegében a »sötétben megbúvó ellenforradalmárok« elleni harc szükségességéről és mikéntjéről értekezik. (…)

Hol van már Medgyessy Péter kampányfogása az árkok betemetéséről, a társadalom egymással szembeállított oldalainak kibékítéséről. Nem, nincs alku! Sőt!

Szinte látom, ahogy Kerék-Bárczy bekopog Schiffer András LMP-vezérhez, és kimérten közli vele: Elvtárs, jöjjön velem! Aztán felolvassa a jogait, majd a Szemlőhegy utcai Apró-villa alagsorában előzetes őrizetbe veszi, amíg nem hoz ellene jogerős ítéletet, a Vadai Ágnes, Niedermüller Péter és Varju László alkotta hadbíróság. Aztán lehet, később ugyanez megesik magával Kerék-Bárczyval is, miután kiderül róla, hogy egy buszon utazott egy fideszes politikussal, és kedélyesen váltottak pár szót. A demokratikus forradalom, úgy látszik, előbb-utóbb felfalja gyermekeit. És nem marad belőle semmi.

Pedig a kormányzati sikerek ellenére nem vitás: az országnak szüksége lenne egy hiteles baloldali ellenzékre. Olyan politikusokra, akik valós problémafelvetésekkel, értelmezhető javaslatokkal lépnek elő, miközben nem lengi körül őket korábbi kormányzásuk végzetes öröksége. Ha azonban az éppen a devizahitelből vett székházát áruló, a harcos antifasizmus ellenére vidéken a Jobbikkal együttműködő MSZP-re, a vázolt ötlettel előálló, Gyurcsány-féle DK-ra vagy éppen az aprócska, LMP-szakadár PM-re tekintünk, nyugtázhatjuk, ez még távol van. Nem kicsit. Nagyon.”