KGB-trükk Dél-Amerikában a “felszabadítás teológiája”?

Ezt nem Pacepa találta ki, régóta közismert tény. Malachi Martin mondta a 60-as évek moszkvabarát vatikáni politikájáról: „A Moszkvával való megegyezés miatt mindenfelé megalkuvást lehetett tapasztalni. Ennek a paktumnak volt a következménye Latin-Amerikában a felszabadítás teológiája. A felszabadítási teológia hirdetői azt vallották, hogy a marxizmust kereszténnyé lehet alakítani. Nos, valójában az történt, hogy a kereszténységet változtatták marxistává. A felszabadítási teológia egész egyszerűen keresztény arculattal bíró marxizmus. Krisztus forradalmárrá lett.” Nem véletlenül ítélte el ezt az eretnekséget Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa is: „A Libertatis nuntius instrukciót 1984. augusztus 6-án adták ki, különösen a teológusok és lelkipásztorok figyelmébe ajánlva, hogy figyelmeztessék őket: a felszabadítás teológiája veszélyt jelent a hitre, és marxista alapokon nyugszik. Elfogadása elkerülhetetlenül a szegénység ügyének elárulásához vezet; a valóság marxista szemléletű elemzése olyan álláspont elfogadására ösztönöz, ami összeegyeztethetetlen a keresztény hittel.”

A kérdésre a válasz eléggé egyszerű. Azért nem értesült senki Mindszenty országában a latin-amerikai teológiai irányokról a rendszerváltás előtt mert ez Magyarország, nem pedig Latin-Amerika. Itt kommunista diktatúra volt, kolhozosítással, magánvagyonok államosításával és a többi lenini "mókával". Latin-Amerikában pedig USA befolyás alatt multinacionális cégek és helyi szövetségeseik zsigerelték az embereket, betiltva még az esővíz gyűjtését is, miután felvásárolták a vízműveket.

Beer püspök úr egyik prédikációjában jópofán használta föl a vén szabadkőműves Verne Rejtelmes szigetének az egyik poénját. A mérnök, amikor magához tér, azt kérdezi, "Sziget vagy szárazföld?" Mindenki azt hiszi, félrebeszél, hagyják gyógyulni, és foglalkoznak a túlélés napi teendőivel, de azután lassan rájönnek, hogy a mérnök kérdése a valódi kérdés. Mert más a teendő, ha egy szigetről akarnak hazajutni, és más, ha a szárazföldön kell valamilyen civilizációt keresniük. Na, Beer szerint az emberi élet egészében is ez az alapkérdés: sziget, vagy szárazföld az, ahová pottyantunk, amikor öntudatra ébredtünk. A napi teendőkön túl más a humanista végkövetkeztetés, ha az emberi élet szemben áll a végtelen Istennel, és más akkor, ha nincs semmi odaát.

Rögtön egy különbség, hogy hasznos tevékenység-e imádkozni, templomba járni és másokat erre biztatni. Szerintem mindez a helyesen fölfogott humanizmushoz hozzátartozik, mert az embert az Istennel való kapcsolata emeli ki az állatvilágból. Ha azt mondod, nincs semmi odaát, akkor mindez nem túl hasznos időtöltés. Beer irodalmi példázata azért jópofa, mert arra is rámutat, hogy van viszont egy szint, ahol ugyanazok a teendők. Édesvizet találni kell, az időjárás ellen valamilyen védelmet eszkábálni kell, akár sziget, akár szárazföld. Mondjuk a KRESZ-t is ugyanúgy be kell tartani hívőknek és nemhívőknek egyaránt.