„A felszabadítás teológiájának kialakulása nem köthető konkrét dátumhoz és nem néhány (manipulált) vezető által munkája által terebélyesedett mozgalommá.
Az 1950-es évek végétől fokozatosan szembesültek a Dél-Amerikában szolgáló katolikus lelkipásztorok azzal, hogy a társadalmi méreteket öltő, intézményesült igazságtalanság és kizsákmányolás miatt a nyomorgó lakosság igényeire az evangélium speciális meghirdetésével (is) választ kell adnia az egyháznak.
Az evangelizálás gyakorlata a konkrét történelmi helyzethez akart illeszkedni. Ehhez a gyakorlathoz a 60-as évek zsinati dokumentumain is felbuzdulva, lépésről lépésre kezdtek csatlakozni a konkrét helyzetértékelést általánosító teológiai reflexiók is. Egy európai teológiai műveltséggel rendelkező lelkipásztor, a perui származású Gustavo Gutiérrez atya 1968-ban a diáklázadások és a szexuális forradalom európai hullámzásakor A felszabadítás teológiája felé címmel a szegényekért emelt szót Chimbotéban. (...)
Ki merné azt állítani, hogy Romero érsek és a jezsuita tanárok szegényekért a 89-es egyetemi gyilkosság során vállalt vértanúsága a KGB hajdani kezdeményezésének lett volna a gyümölcse?
Aligha volt képes a szovjet titkosszolgálat keresztény vértanúságra ösztökélni embereket. Ha 1989-ben mégis tudott volna ilyen motivációt kialakítani a távoli kontinensek egyikén, évekkel korábban a szomszédos Magyarországon Mindszenty József bíborosnál vajon miért volt sikertelen az elvtársak hasonló törekvése? Kérdés továbbá, hogy ha a szovjetek valóban kiötlői, mi több, propagálói voltak például Kirill pátriárka segítségével a felszabadítás teológiájának, akkor Mindszenty országában miért nem értesült senki a latin-amerikai teológiai irányokról a rendszerváltás előtt, amint erre Nemeshegyi Péter is utalt már?”