Új, konzervatív reneszánsz az Egyesült Királyságban?

„Cameron ugyanis világossá tette: az Uniót számos területen visszavonulásra kívánja rávenni, hogy ezzel biztosítsa a maga számára a népszavazási győzelmet a bennmaradás vagy távozás kérdéséről. A jól értesültek szerint már a június 21-i brüsszeli uniós csúcsértekezleten benyújthatja azt a kívánságlistáját, amelyért cserébe garantálja, hogy a Konzervatív Párt a bent maradás mellett tud kampányolni a népszavazáson.

Az európaiak azt remélik, hogy Cameron e tárgyalásokon nem lesz túl erős, mert a saját pártjában egymásnak feszülő EU-szkeptikusok és EU-párti képviselők béna kacsává fogják változtatni. Ám van egy másik lehetséges szcenárió is: az, hogy Cameron a választások után megerősödve fog tárgyalni Brüsszelben, maga mögött tudva a City erejét és lobbi potenciálját, s a brit EU-tagságot kulcskérdésnek tekintő Merkel kénytelen lesz stratégiai engedményeket tenni célja biztosítása érdekében.

Ám egy ilyen fordulat esetén sem látszik egyértelműnek, hogy Cameron valóban sikeres áttörést tud végrehajtani. Az európai vezetők ugyanis attól rettegnek, hogy az Egyesült Királyság példája precedensként fog szolgálni más renitens országok/politikusok számára, s ez akár az egész európai integrációs folyamatot is mély válságba taszíthatja. Az mindenesetre jól látszik akár Orbán Viktor példájából is, hogy az EU-val kapcsolatban kritikusabb tagállami politikai vezetők már most amellett érvelnek, hogy a britekhez hasonlóan nekik is erőteljesen fel kell lépniük nemzeti érdekeik érvényesítése érdekében.”