Pofon vagy nyakleves?

„Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem pofont, hanem nyaklevest kapott Orbán Rigában a bizottsági elnöktől. Nem két egyenrangú fél kard nélküli pengeváltása történt, csupán egy politikailag neveletlen, a demokráciát tudatosan félremagyarázó nebuló kapott az osztály előtt - egy féltéstől és szeretettől áthatott -, nevelő célzatú nyakast, az ő és a többiek okulására.

Persze, Juncker kilépett a szerepéből, de mit tehetett? Szokás szerint barátságosan parolázzon azzal az emberrel, aki épp lebontani készül azt, amit az elnök, az összes elődje és bizottsága évtizedek óta épít az egységes Európáért? Ha lett volna Junckerhez hasonló kvalitású politikus 1932-ben, és egy nyaklevessel »helyre teszi« Hitlert, talán nem égeti fel a világ felét egy idióta által kieszelt nácizmus.

Az a közelítés, miszerint Orbán rosszul reagált, sőt ha visszaadja, a világ előtt óriásit profitál belőle, teljesen hibás. Orbán kifogástalanul reagált. Pontosan megértette, hogy sokakat - lásd a magyarokat - nemzeti színű maszlagokkal a végtelenségig lehet hülyíteni, de attól a világ még nem teljesen hülye. Példának okáért a nevezett bizottsági elnök sem az. Orbán sem hülye. Csak néha, valami megmagyarázhatatlan okból, annak tetteti magát. Jól reagált, megszégyenülve, a sorba beállva, a tekintély előtt meghunyászkodva jelezte, értem Tanár úr.”