Kisgazdásodás

„Orbán harca a nagybirtokrendszer ellen valójában a mostani kormányfő verbális konfliktusa az előzővel, akit történetesen szintén Orbán Viktornak hívtak. Hiszen ő volt az, aki nem engedte – és azóta sem engedi – a parlament elé kerülni az Ángyán által írt, az egész gazdatársadalommal egyeztetett, a családi gazdaságok dominanciáját tartalmazó Nemzeti Vidékstratégiát. Ő puccsolta meg – a saját frakcióját is meghökkentve – az alkotmányt annak érdekében, hogy alaptörvényi védettséget biztosítson a kormányközeli oligarchák, kiemelt fideszes földesurak alá rendelt agrártermelés magyar modelljének.

Ő szavaztatta meg az érdemi felső méretkorlát nélküli, a birtokkoncentrációt érezhetően felgyorsító földforgalmi törvényt. És ő védte meg minden támadással szemben a botrányos földbérleti pályázatokat, amelyek a helyben élő családi gazdálkodóktól tömegesen elvették, majd Mészáros Lőrincnek (meg a műkörmösnek, a nádazónak, a nagykövet pereputtyának) adták az állam földjeit.

A dél-amerikai típusú birtokstruktúrát nem Orbán hozta létre (bár neki is része volt benne az állami gazdaságok last minute privatizálásával) – voltak itt korábban is Leisztingerek, Boros Imrék, Raskó Györgyök –, de sokat tett azért, hogy még aránytalanabb legyen. Közben pedig egy új nagybirtokos réteget is fölnevelt, a már említett Mészárossal az élen. Ha ebben a most meghirdetett új földharcban azon múlik a haza üdve, hogy legyőzi-e a 2015-ös Orbán Viktor a 2014 előttit, akkor alighanem el vagyunk veszve: bár a régit sem szerettük, az azért ténykérdés, hogy sokkal erősebbnek tűnt, mielőtt meghasonlott önmagával.”