Nem beszarni kell az Alapjövedelemtől, hanem vitatkozni vele

 Nem sok olyan téma van mostanában, amely ennyire megosztja az „internet politizáló népét”, mint az alapjövedelem. A korábban a LÉT munkacsoport által kidolgozott, majd a Párbeszéd Magyarországért által kissé átalakítva felkarolt koncepció kap hideget és meleget egyaránt. Alaptalan vádak, jogos aggodalmak, ferdítések és csúsztatások, ál és valódi kérdőjelek sorakoznak az elmúlt hetek portál-címlapos blogposztjaiban. A vita hol színvonalasabb formában, hol kocsmai szinten zajlik, és gyanítom, egy ideig még bőven felpörgeti a kattintás-számot, ha valaki alapjövedelem témában gyárt valami online tartalmat, és egy hangzatos címmel kiteszi az ablakba. Tegyük hozzá, hogy közben születtek és születnek korrekt és egészen komoly írások is a témához kapcsolódva. De az összkép lesújtó.

Jómagam mellette érvelek, bár az alapján, amit eddig erről írtam, remélhetőleg nyilvánvaló, hogy alapvetően nem az alapjövedelem mint eszköz mellett érvelek, hanem az általa elérhető cél elérésének szükségessége mellett, illetve azok ellen, akik tudatlanságból és/vagy politikai számításból írtak és írnak badarságokat a témával kapcsolatban. A jobboldal nyilván nem öleli keblére az alapjövedelem ideáját – bár tőlünk nyugatabbra a konzervatív-keresztényszocialista (CDU/CSU) vonalba bőven belefér az erről valógondolkodás –, de legyünk belátóak: Angela Merkel az illiberális demokrácia fogalmát sem érti, így alapjövedelem ügyben nyilván nincs mit tanulni tőle és pártjától. Szóval senki sem várhatja a hazai jobboldaltól, hogy más legyen, mint amilyen, de az ember mindig reménykedik, hátha… De aztán újra arccal a kövön, mert érdemi vitát (tisztelet a kivételnek) most sem sikerül folytatni. Ahhoz hiányzik az intellektus vagy a mersz.