Nem sok olyan téma van mostanában, amely ennyire megosztja az „internet politizáló népét”, mint az alapjövedelem. A korábban a LÉT munkacsoport által kidolgozott, majd a Párbeszéd Magyarországért által kissé átalakítva felkarolt koncepció kap hideget és meleget egyaránt. Alaptalan vádak, jogos aggodalmak, ferdítések és csúsztatások, ál és valódi kérdőjelek sorakoznak az elmúlt hetek portál-címlapos blogposztjaiban. A vita hol színvonalasabb formában, hol kocsmai szinten zajlik, és gyanítom, egy ideig még bőven felpörgeti a kattintás-számot, ha valaki alapjövedelem témában gyárt valami online tartalmat, és egy hangzatos címmel kiteszi az ablakba. Tegyük hozzá, hogy közben születtek és születnek korrekt és egészen komoly írások is a témához kapcsolódva. De az összkép lesújtó.
Jómagam mellette érvelek, bár az alapján, amit eddig erről írtam, remélhetőleg nyilvánvaló, hogy alapvetően nem az alapjövedelem mint eszköz mellett érvelek, hanem az általa elérhető cél elérésének szükségessége mellett, illetve azok ellen, akik tudatlanságból és/vagy politikai számításból írtak és írnak badarságokat a témával kapcsolatban. A jobboldal nyilván nem öleli keblére az alapjövedelem ideáját – bár tőlünk nyugatabbra a konzervatív-keresztényszocialista (CDU/CSU) vonalba bőven belefér az erről valógondolkodás –, de legyünk belátóak: Angela Merkel az illiberális demokrácia fogalmát sem érti, így alapjövedelem ügyben nyilván nincs mit tanulni tőle és pártjától. Szóval senki sem várhatja a hazai jobboldaltól, hogy más legyen, mint amilyen, de az ember mindig reménykedik, hátha… De aztán újra arccal a kövön, mert érdemi vitát (tisztelet a kivételnek) most sem sikerül folytatni. Ahhoz hiányzik az intellektus vagy a mersz.
Az nem vita, hogy Rajcsányi Gellért a mandineren vicceskedik, hogy dobják össze azok, akik szeretnék azoknak, akik igényt tartanak rá… hehe… Ez óvoda, ami Rajcsányitól már csak azért is fájdalmas, mert eddigi írásai alapján értelmes embernek tűnt eddig. (...)
A konzervatív/liberális oldal ember- és világképét ismerve érthető kritikát fogalmaz meg ElsőKézből anyugatifényen és Bencsik Gábor a mandineren, amikor annak a kétségüknek adnak hangot, hogy a munka(végzés) ethosza sérül az alapjövedelem bevezetésével.
»Márpedig ha elvárások nélküli ingyenpénzt osztogatunk, akkor garantáltan nulla motivációjuk lesz arra, hogy változtassanak a szokásaikon, és tegyenek saját magukért«(ElsőKézből)
»A feltétel nélküli jövedelem valójában felér egy morális földrengéssel. Először azok önbecsülését rombolja le, akik jelentős erőfeszítések árán (mondjuk naponta oda is, vissza is harminc kilométert buszozva, hajnalban kelve, egész nap a varroda gyártósora mellett görnyedve) munkával szerzik meg az alapjövedelemnél alig magasabb fizetésüket. Utána azokét is, akik berendezkednek az ingyen pénzre, önbecsülésüket segélyen élésre cserélve. A morális pusztítás nyomában pedig mindig gazdasági pusztítás jár.« (Bencsik)
Ettől a baloldal nem fél. Nem fél, mert a baloldal ember- és világképe egész egyszerűen más. Egyfelől, mi itt a baloldalon, nem gondoljuk azt, hogy az Ember (az általános) alapvetően lusta, tehetetlen és tenni nem akaró lény lenne. Azt gondoljuk, hogy az emberek, minden ember a boldogságra törekszik (lásd a nagyon »kommunista« amerikai függetlenségi nyilatkozat), boldogulni, gyarapodni akar. Másfelől azt gondoljuk, hogy az első állítás igazságából következik annak az állításnak az igazsága, hogy nem-boldogulásuk oka nem önnön renyheségükben, hanem képességhiányos állapotukban keresendő.”