Ha szabadság egyenlő faszhelikopter, akkor én szarok a szabadságra

„Ha valaha érdekelt Bayer Zsolt, megjelent a legfontosabb interjú vele valaha. Bayer tényleg meghökkentően, G. Fodor Gábor-i önveszélyes szinten, sőt azon is túl őszinte benne. Tökre unja a publicisztikaírást, a pénzért csinálja, játszik-komédiázik, és csak rutinból hörög. A Hírlapnál egymilliót keres. Megbánta a elegdurvább cigányozását és zsidózását is.

Ritka az olyan interjú, amire azt mondhatja az ember, hogy ebben minden fontos benne van valami érdekes figuráról. Nagy József Hír24-es beszélgetése ilyen. Leginkább azért, mert Bayert is láthatólag elfogta a GFG-hangulat, miszerint kormánypénzből élő szellemi kiközösítettként - az ő esetében ráadásul rasszista húrokat pengető kiközösítettként - a kritikátlan hívein kívül minden normális ember elkerüli. És az emberben ilyenkor a jelek szerint elpattan valami, és a megpróbálja megmutatni a soros kérdezőnek, ki is ő valójában. (…)

Annál furcsább, hogy Bayer a rendszerváltás után beköszöntő szabadságot többször is en bloc azonosítja VV Aurelió faszhelikopterezésével. Azért furcsa ez, mert Bayer az interjúban amúgy éppen hogy értelmesen próbál beszélni, hogy megmutassa, így is tud. Az pedig nem tűnik valami cizellált gondolatmenetnek, hogy »mi volt a szabadság értelme, ha egyszer a faszhelikopterhez vezetett el«, hiszen a szabadság azt is elhozta, hogy senkinek sem kell kötelező bekapcsolni a Való Világot, ha tévézni akar, ellentétben az interjúban Bayer által felmagasztalt, egycsatornás kádári televíziózással.”