A világ országútjain

„Liberális értelmezés szerint, aki ellenzi a bevándorlást az törvénysze­rűen nemzetiszocialista és rasszista. Éljen bárhol. A liberálisok felfogásában a migráció mindig etnikai színezetet kap – ott is, ahol erről szó sincs. Pedig Dél-Afrikában, amelyet több politikai elemző szerint épp a korlátok nélküli bevándorlás tett tönkre, a fekete vezetők igyekeznek most megállítani a fekete migránsok beözönlését. Európában hasonló a helyzet a koszovóiakkal. Magyarország egyelőre nem célországa a migrációnak. Ehhez túlságosan szegény. A miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy hazánk megtelt, nem kérünk a gazdasági migránsokból. A balliberális média azzal vádolja, hogy a társadalom állítólagos idegengyűlöletére játszik az effajta nyilatkozatokkal, hátha így képes lesz megőrizni népszerűségét és hatalmát.

A valóságban azonban látni kell, hogy az Európai Unió csak hangzatos szlogenek szintjén foglalkozik a migrációval, tényleges programja nincs ezen a téren. Azaz dehogy nincs! A magyaroknak is olyan üzeneteket küldözget, amelyek szerint nagyobb szerepet kell vállalniuk a bevándorlás kezelésében. Ami ténylegesen azt jelentené, hogy a perifé­rián levő uniós tagországok fogják fel, és tartsák maguknál a migránsokat, ne engedjék őket a centrum országai felé. Sokat elárul korunkról, hogy a bevándorlás tekintetében is csak az anyagiak kérdéséről esik szó általában, de arról, hogy a migráció milyen kulturális hatásokkal jár, nem mond senki semmit. Márpedig igazolt törvényszerűség, ha egy migráns kultúra képviselői elérik valahol a tízszázalékos arányt, már semmiképpen sem gravitálnak a befogadó ország szokásrendszere felé, igyekeznek fenntartani a saját kultúrájukat. Ha kell, erővel is. (Ekkor kerül elő az asszimiláció dilemmája is, amire egyébként nincs értelmes válasz, csak olyan válaszok vannak, amilyeneket az utópikus szocialisták adtak annak idején a kapitalizmus ellentmondásaira.) Itt tartunk ma.”