„A Toronyházban rendre velünk söröző, egyébként a felsőoktatásban óraadó tanárként funkcionáló barátaink szerint bőven van igazság Palkovics László államtitkár szavaiban, miszerint a Nemzetközi Tanulmányok alapszak tulajdonképpen csak egy durva átverése azoknak naiv szülőknek, akik mindenképpen egy jó nevű intézményben képzelik el a gyerekük jövőjét, csemetéjük nyilvánvaló korlátai ellenére. Az egyetem a szűkösen rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat egészíti ki egy méltán elismert és jó tudást adó posztgraduális képzések nevével eladott értelmetlen alapszakon, az önköltséges képzést vállaló hallgatók által befizetett milliókkal, egy olyan »todományért« cserébe, melynek se a tanrendje, se az oktatói kar összetétele nem nyújt semmit. Gyakorlatilag a régi rendszer szakirányai vagy az ELTE B képzései bővebb és használhatóbb tudást adtak a hallgatóknak, habár önmagukban azok se álltak volna meg.
Néhány éve tudományos szocializmus néven is futottak ilyen szakok, de azok bevallottan nem a piacra képeztek.
Az általunk megkérdezettek egyébként általában sincsenek jó véleménnyel a magyar felsőoktatásról. Néhány kivételtől eltekintve – mint fogalmaztak – »olyanok, mint a magyar bor volt 10 éve, csak Magyarországon »»világhíresek««, de mellette többnyire szarok is«. Se a tanárok, mind a hallgatók minősége nem üti meg a legalapvetőbb elvárásokat. »A legjobbak már rég külföldön vannak, talán még a Corvinuson van olyan társadalomtudományi képzés, aminek outputja a piac szempontjából is értékelhető.« A most megszüntetni kívánt szakok közül a Pázmányon »szakmunkás intelligenciájú emberekből kellene piackutatókat faragni», az ELTE-ről pedig »szabados életmódú, szélsőbaloldali ideológiával átitatott, de rendkívül öntelt fiatalok jönnek ki sorra«, akik szinte kivétel nélkül »kvalitatív módszertannal kívánnak dolgozni, noha annak nem sok értelme van ezen a pályán, de a kvantitatívhoz – matematikai és statisztikai elmélyültség hiányában – nem értenek«.
Egyébként érdemes átböngészni a vezető piackutató intézetek senior kutatóinak cévéjét. Mert tény, hogy társadalomtudományi oktatásra szükség van (Ne legyünk Horngyulák!), viszont az is tény, hogy olyan szociológia szakokra nincs szükség, ahonnan a végzett hallgatók állatidomártól kezdve úszómesterig minden szakmában jelen lesznek, de piackutatók csak a legritkább esetben, mondhatnónk statisztikai hibahatáron belül. A ritka kivételek esetében is inkább a személyes elhivatottság a magyarázó változó, mivel a kapott képzés maga bőven elégtelen ahhoz, hogy egy piackutató cégnél bármilyen munkát végezzen a delikvens kérdezőbiztoskodáson vagy adatrögzítésen túl. (...)