Egy laikus nem szokott Észak-Koreába járni, nem nyújt orvosi ellátást háborús övezetekben, nem küld mentőcsapatot Nepálba a földrengéshez. A Szeretetszolgálatban nem csak jó szándékú amatőrök dolgoznak, akkor nem lehetne hatékony munkát végezni.
Van például olyan munkatársunk, aki korábban – hivatásos katonaként – részt vett nemzetközi békefenntartó missziókban, és szakkönyvet is írt a túlélésről. Ettől még nem leszünk sem titkosszolgálat, sem katonai kommandó. Szerintem teljesen természetes igény, hogy megpróbáljuk minimalizálni a kockázatokat, mert nem akarjuk, hogy baj érje a munkatársainkat.
Ám ha nem vállalunk bizonyos kockázatokat, akkor nem tudunk dolgozni: nekünk is lett volna számtalan logikus magyarázatunk arra, hogy miért ne hozzuk haza Tóásó Elődöt, de ha így gondolkodnánk, akkor »szakértőként« mondanánk okosakat jól fűtött, biztonságos stúdiókban. Mi inkább dolgozni szeretünk.”