Az igazság a Macskafogóról

„A történetben egy, a nyugati értékrendet megtestesítő, technológiailag fejlődő, tudásalapú társadalomra és kapitalista gazdasági versenyre épülő civilizáció (az ú.n. »macskák«) állnak szemben a legsötétebb militáns keletázsiai »kultúrákat« idéző egerekkel. Ez utóbbiak közül az alkotásban jószerivel csak katonákkal, rendőrökkel, pilótákkal vagy titkosügynökökkel találkozunk.

Beleértve a súlyos elhülyülés tüneteit produkáló »tudóst«, az egéroppenheimert, akinek a nevéhez a Macskaírtó kifejlesztése fűződik, illetve a kis asszisztensét, aki mint egy tipikus katonaikurtizánként azonnal térdre huppan a jó kiállíású mutáns kommandós-titkosügynök láttán. A filmről mindent elárul egyébként, hogy ez a sötét, beteg, lelkiiismeret nélküli figura a főszereplő…

Számos olyan jelenet van, amelyek arra utalnak, hogy a macskák nem akarnak háborúzni. Jól felkészített tudósaik és elméleti szakembereik vannak. Lenyűgöző az a jelenetsor, ahol, Mr Tájfelnek mutatják be a csillogó szemű mérnökök a legújabb fejlesztéseket. Mindez arról árulkodik, hogy a macskatársadalom óriási összegeket fordít a kutatás - fejlesztésre, ellentétben az egerekkel, akik minden pénzüket tankokra, puskákra meg repülőkre költik.

Mr Tájfel rendkívül sokoldalú karakterét hamar a szívébe zárja a néző. Íme egy eltökélt, láthatóan aszkéta jellemű, komoly akareterővel bíró férfi, aki a csúcsra tör. 

Nem túlzás azt állítani, hogy ha az elmúlt negyed évszázadban a magyar politika élén egy ilyen Tájfel kaliberű alak állt volna, már második Svájc lennénk.”