A Jobbik életre kelt, de meghalt a radikalizmus

Kétségtelen tényként kell kezelnünk hogy az eddig ismert EUrópában kormányképes vagy koalicióképes pártnak nem lehet félkatonai vagy negyedkatonai szerveződés a közvetlen közelében: Tehát olyasvalami amit párthadseregként bélyegezhetnének meg, az kifejezetten tabu, és ráadásul nem is ledöntendő tabu. Egy Nemzeti Gárdának ha fönnáll akkor mindenképpen pártokfeletti szerveződésnek kell majd lennie. In-Kál szekuriti a mszp-nál anno, és nemtudom hogyhívják ma a fidesz inkál-szerü szervezeteit mindahányan olyanok amin ha lehetne egy Nemzeti Gárdának felül kéne emelkednie,habár a Kiss Róbert által is megírt becslés a Jobbiknak hozott szavazat-százalékok arányairól az azért egészen lehetetlennek mutatják meg ezt az egésznemzetiévé való felemelkedését!!

Kiss Robert a fidesz embere lett? Kene mar egy jo kis rasszista, naci part jobbrol, h faragjon a jobbikbol? A Fodornak is a fidesz adott penzt, marmint a partjanak. Arulo bagazs. Dr Lazar Zoltan iras kivalo. Kiss Robert meg kiesett a pixisbol es nyavalyog. Szanalmas.

.

800 EZER VADHAJTÁS? (Válasz Kiss Róbert egykori Magyar Gárda főkapitánynak.) Kedves Róbert! Bár még nem találkoztunk, mégis szükségét érzem annak, hogy válaszoljak a nemzeti.net oldalon a hangzatos “Meghalt a radikalizmus” címmel megjelent írásodra. (http://nemzeti.net/kiss-robert-meghalt-a-radikalizmus-30039…) Kezdjük ott, hogy mi is az a radikalizmus, ami szerinted meghalt? Egyáltalán tekinthető-e önálló ideológiának és képvisel-e bármiféle értéket önmagában a radikalizmus? Könnyen beláthatod, hogy nem, hiszen például mind a kommunisták, mind az anarchisták radikálisnak számítanak, mégis igen távol állnak tőlünk. De vegyük akkor a nacionalista – más szóval nemzeti – radikalizmust. Ez sem árul el sokat az ember világnézetéről, hiszen a nacionalizmus egyes szerzők szerint eleve egy baloldali irányultságú eszme, melyet az ún. “nagy francia” forradalom hívott életre. És ha jobban belegondolunk, a túlfokozott nacionalizmus, mely más népcsoportok kárára kívánja saját nemzeti érdekeit érvényesíteni, is lehet a lehető legtávolabb egy jobbikos értékrendjétől. Elég csak a román Ceaucescura gondolni, aki egyszerre volt soviniszta (szélsőségesen nacionalista) és kommunista is. Mindezek alapján én azon az állásponton vagyok, hogy a “radikalizmus”, ami szerinted meghalt, azt sem tudjuk mi fán terem, jobban mondva, ha valaki radikális, az még semmit nem árul el az emberről. Írásod alapján a radikalizmus számodra “cigánybűnözésről, zsidó bevándorlásról, kaftánokról, ütős kampányvideókról” szól. Egyszóval a felszínről. Ezeket a témákat hiányolod a Jobbik kommunikációjából 2015-ben. Egyrészt szerintem ezek a témák most is jelen vannak, így ha például a pártelnököt kérdezik a cigánybűnözésről, mindig elmondja ugyanazt a véleményét, mint 10 éve. Másrészt valamiért az jutott eszembe erről, hogy van egy jelenség, amit hospitalizációnak neveznek. A hospitalizált ember olyan sokat volt kórházban - ahol nyilván senki nem szeret lenni - hogy lassan már maga is vágyja ezt a helyzetet, ezt a kiszolgáltatottságérzetet és abnormális korlátokat; valósággal függővé válik. Nos, szerintem az általad említett témákat nagyrészt a média erőltette a Jobbikra. Próbáld csak felidézni, hányszor szerettek volna jobbikos politikusok a médiában munkahelyteremtésről, népességfogyásról, az egészségügy rendbetételéről, a kis- és közepes vállalkozások támogatásáról stb. beszélni, ám a riporterek mindig csak a jól bevált "cigányok-zsidók-Gárda" témakörben voltak hajlandóak kérdéseket feltenni. Ők szorítottak bennünket ebbe a karanténba és most te ezt vágyod vissza. Már ne is haragudj, de ez "politikai hospitalizáció". Azt is jó, ha tudod, hogy állításoddal ellentétben az a 800 ezer szavazó, aki 2010-ben a parlamentbe juttatta a Jobbikot, nem kizárólag olyanokból áll, akiknek csupán ezek a külsőségek jelentik a radikalizmust. Vagy úgy gondolod, a te szavazatod kétszer annyit ért, mint azoké, akik nem az általad elképzelt módon radikálisok? Vagyunk ugyanis jó páran olyanok, akik mielőtt a Jobbik mellett letettük volna a voksunkat, vettük a fáradságot és utánajártunk, mik az ideológiai alapjai ennek a mozgalomnak. Nem is kellett sokáig keresgélni, mivel a Jobbik Alapító Nyilatkozata, mely 2003-ban kelt – tehát évekkel azelőtt, hogy te kapcsolatba kerültél egyáltalán a Jobbikkal –, pontosan helyreteszi, mit is jelent a radikalizmus. Szó szerint idézem: “A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt.” A megfogalmazásból egyértelműen látszik, hogy a radikalizmus kizárólag a konzervatív, nemzeti-keresztény ideológia képviseletének módszereire vonatkozik. Te azonban láthatóan kevered a tartalmat és a formát. Egy semmilyen ideológiai tartalommal nem bíró, világnézet-mentes módszert szeretnél egy párt eszmei alapjává tenni. Ez véleményem szerint totális félreértése a Jobbik alapítói – köztük Vona Gábor – által megfogalmazott céloknak. A másik súlyos csúsztatás az írásodban, amivel nem tudok egyetérteni az az, hogy megpróbálod a Gárdát szembeállítani a Jobbikkal, illetve annak jelenlegi stílusbeli korrekciójával. Gárdára igenis szükség volt és szükség lenne jelenleg is, azonban a Fidesz kormány olyan módon kriminalizálta az efféle önvédelmi szerveződéseket, hogy egy felelős politikai vezető jelenleg nem teheti ki ezeket az embereket efféle hatósági üldöztetésnek, pénzbírságoknak vagy akár az elzárás lehetőségének. Egészen biztos vagyok ugyanakkor abban, hogy a leendő Jobbik kormány egyik első intézkedése lesz ezeknek a jogszabályoknak a megsemmisítése. Tudomásul kell venni azt is, hogy a magyar társadalom minimum 80 százaléka nem “radikális “ (bármit is jelentsen ez a szó). Őket nem lehet megszólítani azon a hangon, amit te képviselsz. Hozzájuk csak a saját hangjukon lehet beszélni, egy olyan hangon, amire láthatóan most remekül rátalált a Jobbik vezetése, és ami miatt rettegnek politikai ellenfeleink. Hamisnak tartom azt a törésvonalat is, ami az ún. “mérsékeltek” és a “radikálisok” közti szembenállásnak szoktak nevezni, hiszen amint korábban már leírtam, nem az a lényeg, hogy HOGYAN, hanem, hogy MIT képviselünk. Az eltérő vérmérsékletű, stílusú, de egyféle ideológiai elkötelezettségű emberek közt nem hamis ellentétek kreálására, hanem szinergiára, más szóval szoros együttműködésre van szükség. Vannak a Jobbikhoz közel álló szervezetek, melyek felfogták és el is fogadták ezt, és vannak mások, akik nem. Velük nem tudunk mit kezdeni. És itt érkeztünk el a lényeghez: egészen biztos vagyok benne, hogy nem tudsz egyetlen lényegi különbséget sem mutatni a Jobbik 2010-es és 2014-es választási programja közt. Már pedig csak ez számít. Ha ugyanis szerinted 2010-ben még radikális volt a Jobbik, és a 2014-es programja gyakorlatilag megegyezik ezzel, akkor mégis mi változott? Na, ezen kellene elgondolkodni... Szebb jövőt!