„Márpedig egészséges társadalom és hosszú távú béke csak ott lesz, ahol mindenki megtesz annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Nem lehet egészséges, életerős embereket arra biztatni, hogy mindörökké segélyesek/alapjövedelmesek legyenek, akiket a dolgozó réteg majd élethosszig finanszírozni fog.
Arról nem beszélve, hogy ha tovább erősítjük a követelőzés kultúráját, akkor hol lesz az egésznek a teteje? Ha bevezetnék a munka nélküli alapfizetést, az a járadékok további emelését ígérő populista pártok uralmát betonozná be, örökre megakadályozva minden felelős reformot az országban.
Minél többet akar szétosztani a politika az inaktívaknak, annál hatékonyabban üldözi el az országból azt a megmaradt 2-3 millió értéktermelőt, akinek az adóbefizetéseiből menne az egész buli. Márpedig egyre kevesebb pénzből egyre többet szétosztani nem lehet, mert annak eladósodás és államcsőd a vége.”