„A szeretetszolgálat és az újságíró valójában a magyar állam helyett látott el állami feladatokat. A magyar érdekeket érvényesítették egy olyan helyzetben, amelyre a kényelmes bürokraták és a magyar diplomaták leginkább csak legyintettek. Akkor is, amikor kijárták az Európai Unióban, hogy az gyakoroljon nyomást Tóásó ügyében a bolíviai kormányra; akkor is, amikor nyomorult helyzetében, tartva a lelket ebben a magyar állampolgárban, folyamatosan látogatták és támogatták Tóásót a börtönben. S akkor is, amikor szó szerint halált megvető bátorsággal megszervezték és kivitelezték a szökését Bolíviából. Kövér László házelnöknek a miniszterelnök személyére vonatkozó hét végi szavait kölcsönvéve azt lehet mondani, hogy a magyar társadalomnak óriási szüksége van minél több olyan rendkívüli emberre, mint Lukács Csaba, és minél több olyan rendkívüli civil szervezetre, mint a Baptista Szeretetszolgálat.
Amikor Tóásó Előd repülőgépe Budapesten ma földet ér, lezárul egy hallatlanul érdekes fejezet a magyar diplomácia történetében. Ennek az az egyik fontos eleme, hogy a magyar állam gyakorlatilag kimaradt egy bajba jutott állampolgára segítségnyújtásából. Ahhoz, hogy mentve a menthetőt valamelyest mégiscsak kivegye a részét ebből a folyamatból, most már csak egyetlen dolgot tehet. Ünnepélyes keretek közepette és nagy nyilvánosság előtt átadja Lukács Csabának és a Baptista Szeretetszolgálatnak a haza érdekében való bátor helytállás megbecsüléséért járó állami kitüntetést.”