„Új, jólléti fordulatra van szükség Magyarországon. Azok az álmok, melyek a nyugat-európai mintájú jóléti államhoz kötődtek, legkésőbb az uniós csatlakozást követő két-három évvel szertefoszlottak. Vele foszlott semmivé a magyar baloldal ajánlata Magyarországnak. Vannak, akik ezt még mindig nem hiszik el és csinálnák tovább ugyanazt, csak jobban. Remek. Ha jobban csinálják, még nagyobb lesz az egyenlőtlenség, a reménytelenség és a szélsőjobb iránti vágyakozás.
A Párbeszéd Magyországért/Megújuló Magyarországért Alapítvány javaslata az alapjövedelem bevezetésére kiemelkedően fontos mozzanat a jólléti fordulat felé vezető úton. Először fordul elő, hogy egy parlamenti párt megérti, hogy az új jólléti fordulat – és ezzel a nyugatos Magyarország – nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé építendő. Ideje elvetni a rendszerváltás meritokratikus leszivárgás elméletét, mely a »perverz újraelosztást« támogatja. Ezzel a PM – immár hivatalosan – megcsinálta a magyar baloldal Bad Godesbergjét. Az alapjövedelem ideológiailag feladja a(z) – európai perifériaországokban mindenképpen – fenntarthatatlan liberális gazdasági meritokrácia eszményt, és helyére a posztindusztriális kapitalizmus értékeit megtartó, jólléti-kapitalista igazságosság eszményt helyez. Ez hatalmas dolog, ehhez képest a javaslat esetleges hibái: apróságok.
Az alapjövedelem fontosságáról több helyen írtam már (itt és itt), az összes támogató érvet nem érdemes ehelyt megismételni. Röviden: az alapjövedelem erkölcsileg megalapozott (lsd. Van Parijs: Real Freedom for All, What (If Anything) Can Justify Capitalism), politikailag indokolt (lsd. Stiglitz: The Price of Inequality) és gazdaságilag – még Magyarországon is – kivitelezhető (lsd. a LÉT munkacsoport anyaga).”