Kádár kikacsintása

„Orbánt már számos alkalommal hasonlították Kádár Jánoshoz - és éppen a halálbüntetés körüli elvtelen tojástánc az, ami világosan megmutatja, hogy nem alaptalanul. És itt most a nem a diktatúra épül című balliberális siratóénekre gondolok, de még csak nem is arra, hogy '89 előtt is volt halálbüntetés. A kádárizmus lelki magja ugyanis nem a politikai rendszer jellege, vagy, hogy konkrétan milyen törvények és intézmények léteznek az országban. Hanem  az a bizonyos összekacsintás: Tudjátok, hogy szívem szerint én is szeretném, de reálisan nem lehet.

És ez a »gyakorlatilag« akkor és ma is, egy olyan nemzetközi keretrendszert jelentett, amelynek renitenskedő, de végső soron mindig engedelmes tagjai voltunk. Kádár gondoskodott róla, hogy népe mindig tudja: a ceremoniális seggnyalás ellenére igazából ő se szereti a ruszkikat, tök jó lenne, ha nemet lehetne nekik mondani, legszívesebben talán haza is küldené őket, de hát, ugye »reálisan« ez lehetetlen.

Orbán pontosan ugyanezt teszi az EU-val. A halálbüntetés ennek a cinkos és cinikus összekacsintásnak az orvosi lova: jó lenne Brüsszelnek nemet mondani, talán még beinteni is - de »reálisan« nem lehet. És mégis, újra, meg újra felemlegeti, hadd tudják a jobbágyok, hogy Döbrögi is úgy érez, mint ők, csak, hát neki »reálisan« nem lehet.”