„Orbánt már számos alkalommal hasonlították Kádár Jánoshoz - és éppen a halálbüntetés körüli elvtelen tojástánc az, ami világosan megmutatja, hogy nem alaptalanul. És itt most a nem a diktatúra épül című balliberális siratóénekre gondolok, de még csak nem is arra, hogy '89 előtt is volt halálbüntetés. A kádárizmus lelki magja ugyanis nem a politikai rendszer jellege, vagy, hogy konkrétan milyen törvények és intézmények léteznek az országban. Hanem az a bizonyos összekacsintás: Tudjátok, hogy szívem szerint én is szeretném, de reálisan nem lehet.
És ez a »gyakorlatilag« akkor és ma is, egy olyan nemzetközi keretrendszert jelentett, amelynek renitenskedő, de végső soron mindig engedelmes tagjai voltunk. Kádár gondoskodott róla, hogy népe mindig tudja: a ceremoniális seggnyalás ellenére igazából ő se szereti a ruszkikat, tök jó lenne, ha nemet lehetne nekik mondani, legszívesebben talán haza is küldené őket, de hát, ugye »reálisan« ez lehetetlen.