„Excellenciás püspök úr, mi az Ön véleménye a nemrég lezajlott családszinódusról. Mi a szinódus üzenete a családok számára?
A szinódus folyamán voltak pillanatok, amikor nyilvánvalóan olyan kulcspozíciót betöltő papok által kifejtett manipuláció állt fenn, akik a szinódus redakciós (szerkesztői - ford. megj.) és vezetői struktúrájában kulcspozíciót töltöttek be. A vita utáni jelentés (relatio post disceptationem) egy egyértelműen előre elkészített szöveg volt, amely nélkülözte a kapcsolatot a szinódusi atyák tényleges kijelentéseivel. A homoszexualitással, szexualitással, az »újraházasodott elváltakkal« és azok szentségekhez járulásának engedélyezésével foglalkozó bekezdésekben a szöveg egy radikális, újpogány álláspontot képviselt.
Ez az első alkalom az egyháztörténetben, a katolikus püspökök hivatalos gyűlésének egy dokumentumaként a pápa vezetésével ilyen heterodox (eretnek - a ford. megj.) szöveget közzétettek, függetlenül attól, hogy a szöveg csupán előzetes jellegű volt. Hála Istennek és a világ összes hívője imájának, a szinódusi atyák jó része határozottan elutasította azt az álláspontot, amely korunk ama romlott, pogány ideológiai áramlatát tükrözi, amelyet világszerte a politikai nyomás és a majdhogynem mindenható és világszerte elterjedt genderideológiához hű hivatalos tömegtájékoztatás által keresztülvisznek. Egy ilyen dokumentum, még ha csak előzetes is, valóban szégyen és jele annak, hogy milyen mértékben behatolt az antikrisztusi világ az egyház életének e fontos színtereire. Ez a dokumentum olyan sötét folt lesz a következő nemzedékek és a történészek számára, amely bemocskolja az apostoli szentszék becsületét. Szerencsére a szinódusi atyák végső üzenete egy igazi katolikus dokumentum, amely kifejezi a család isteni igazságát, anélkül, hogy elhallgatná a probléma mélyen fekvő gyökereit, azaz a bűn valóságát. Valóban bátorságot önt és vigaszt nyújt a katolikus családoknak. (...)
A szinódus alatt, Gądecki von Posen érsek és néhány más jelentős prelátus nyilvánosan kifogásolta, hogy a viták eredményei az egyház változhatatlan tanításától eltértek. Van rá remény, hogy e zűrzavar közepette, a klérus azon tagjai és azok a hívők, akik eddig nem voltak tudatában annak, hogy az egyházon belül vannak olyan emberek, akik aláássák az Úr tanítását, minderre ráébredjenek?
A lengyel katolikus egyháznak bizonyára becsületére válik, hogy a katolikus püspöki kar elnöke, ő excellenciája Gądecki érsek tisztán és bátran védelmezte Krisztus igazságát a házassággal és az emberi szexualitással kapcsolatban. Ezáltal II. János Pál igazi lelki gyermekének bizonyult. George Pell bíboros a liberális szexuális aknamunkát és az »újraházasodott elváltak« állítólag irgalmasságból és lelkipásztori okokból szorgalmazott engedélyezését a szinódus folyamán találóan a jéghegy csúcsának és egyfajta egyházi trójai falónak nevezte.
Az egész világ számára nyilvánvalóvá vált, hogy az egyház ölének kellős közepén olyan emberek vannak, akik aláássák az Úr tanítását. Mindez az internetnek és néhány katolikus újságírónak köszönhető, akiknek nem közönyös, hogy mi történik a katolikus hittel, amely számukra Krisztus kincse. Örvendtem, hogy néhány katolikus újságíró és blogger Krisztus jó katonájaként viselkedett és felhívta a nyilvánosság figyelmét Urunk változhatatlan tanításának klerikális aláásására. Bíborosok, püspökök, papok, katolikus családok, katolikus fiatalok világosan ki kell, hogy mondják: »Nem vagyok hajlandó alkalmazkodni a világ újpogány szelleméhez, még akkor sem, ha azt néhány püspök vagy bíboros terjeszti. Nem fogom elfogadni, hogy Isten irgalmasságát saját szájuk íze szerint, csalóka és téves módon értelmezik és ‘új pünkösdöt’ emlegetnek. Nem vagyok hajlandó tömjént szórni, a genderideológia, az újraházasodás és az együttélés bálványszobrai elé. Még ha a püspököm ezt is tenné, én nem fogom ezt tenni. Isten kegyelméből inkább szenvedek, minthogy eláruljam Krisztus igazságának teljességét az emberi szexualitásról és házasságról.«”
