Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A nyugati baloldal, benne Grass nagyon is megérdemelte volna a maga számára az NDK-t; azt a sorsot és azt a morális megsemmisülést, melynek iskolapéldája azóta is Bertold Brecht maradt.
„Nem vitás, Grass nagy író volt. Azok a tévedések pedig, melyek végigkísérték életét többnyire a 20. századi baloldalának bűnei. A baloldal például elhitetni igyekezett önmagával, hogy lehet a keleti szocializmusban szemernyi emberiesség, hogy a kelet-német realitás egyenrangú a nyugatival. Ez a baloldali populizmus harsogta a német egyesítés után: ha a Stasi iratok nyilvánosságra kerülnek, akkor történjék ugyanez a nyugati titkosszolgálatok anyagaival is.
Nyugat-Németországot (NSZK) Kelet-Németországgal (NDK) szemben nem a történelmi sikeresség, a túlélés igazolta, hanem az, hogy folyamatosan korrigálni tudta önmagát. A nyugati rezsim a régi bűnösökkel kötött számtalan kompromisszum révén teremtett új, valódi demokráciát, míg a keleti a demokrácia és egyenlőség, az újrakezdés ígérete dacára tette az új generációkat is olyanná, mint a régi bűnösök. E téren Grassban az NDK, a maga saját szempontjából joggal láthatott »hasznos idiótát«, nyugatról nézve viszont csak egy nagyon gyenge ember maradt, aki nem elégedett meg azzal, hogy a maga erőteljes prózájával alakítsa a valóságot, szeretett volna politikailag is elütni attól a közegtől, mely nem csak tévesnek, de egyenesen bűnösnek bizonyult demagógiáját messzemenően tolerálta.
A nyugati baloldal, benne Grass nagyon is megérdemelte volna a maga számára az NDK-t; azt a sorsot és azt a morális megsemmisülést, melynek iskolapéldája azóta is Bertold Brecht maradt.
Nagyon dühös vagyok a 20. századra. Béke poraira.”