„Az erőszak elítélése csak akkor lehet őszinte, ha a történtek kapcsán sem az áldozatot, sem a munkáltatóját nem hibáztatjuk. Mélyen elgondolkodtató, hogy olyan megszólalók, akik például a Charlie Hebdo-merénylet kapcsán még kristálytisztán látták, hogy el lehet, el is kell választani a lap tartalma által felvetett morális kérdéseket az erőszak feltétlen elitélésétől, most néhány mondat alatt eljutnak a hír kapcsán a 80 milliárd forintig és a hírhamisításig.
Pedig ezt a helyzetet se bonyolult átlátni: ha egy újságírót vagy bárki mást az általa elmondottakért vagy leírtakért megvernek, az éppen ugyanannyira fájdalmas egy demokrácia egészének, bárki volt is a sértett. A szólás és a sajtó szabadsága ugyanis ebben a kérdésben nem nézi, nem nézheti azt, hogy akit véd, az mit mond. Hogy mi a hazugság és mi nem az, mi a mérvadó vélemény és mi elfogadhatatlan, azt a közönség szépen majd eldönti, mint ahogy teszi ezt nap mint nap.”