„Somló sokunk kedvence, de ha nincs ez a bemutató, talán föl sem tűnik, hogy mennyire kevés pince és bor alapján. Megkerülhetetlen kérdés, hogy az alapvetően elszomorító kép vajon tényleg Somlót minősíti, vagy egy hasonló felfogásban szervezett bemutató bármely borvidékünk esetében hasonlóan lehangoló eredménnyel zárulna.
Kiugratva a nyulat a bokorból: ha nincs szűrés, ha a bemutatóra bárki bármit beküldhet, ami palackozva van, és aztán ezt a mezőnyt ítélkezésre kihegyezett, egymásra licitálva hibát kereső kritikusok elé vetik, kisülhet-e ebből bármi jó? Ha az a cél, hogy a termelők hallják valakitől, hogy a boraik hibásak, vagy hogy van még hová fejlődniük, akkor a rendezvény elérte célját. Ha a fogyasztóvédelem a fő szempont, akkor szintén. De ha Somló népszerűsítése a cél, akkor biztosan visszafelé sült el.
Akik a tavalyi kóstolón is részt vettek, egyöntetűen állították, hogy a most bemutatott borok átlagszínvonala magasabb volt. Tavaly Weér Yvó azt mondta, hogy nincsenek új megjegyzésre érdemes nevek Somlón: »Akiknek a borai már keltettek némi figyelmet, azok legrosszabb esetben is hozták a kötelező minimumot, a többiek pedig zömében az alatt teljesítettek.« Egyetlen bor alapján nem szabad egy pincét megítélni, de ha erre kényszerítenének, akkor én most Weér Yvónál is keményebben fogalmaznék: »Akiknek a borai már keltettek némi figyelmet, azok sem mindig hozták a kötelező minimumot.«”