„A miniszterelnök koncepciótlan, ugyanakkor agresszív külpolitikája egyre jobban elszigeteli Izraelt szövetségeseitől és egyre sérülékenyebbé teszi: jó példa erre a nemrégiben, minden külső és belső figyelmeztetés ellenére megtartott amerikai kongresszusi beszéde.
Mindeközben a szociális különbségek mind jobban és kilátástalanabbul szétszakítják az izraeli társadalmat, súlyos a szegénység, lecsúszik a középosztály, a megélhetés költségei az égbe szöktek. A 2011-es, százezres szociális tömegtüntetések óta semmi sem történt. Netanjahu egyébként a »túlhaladottá vált« jóléti államot lebontó „reformok” terén régi szaktekintélye ennek a hagyományaiban mélyen baloldali országnak.
A Netanjahu család »urizálását« felemlegető kritikákról és a független sajtóval folytatott hosszú hadakozástól eltekintve is jól látható, hogy mennyire igaza volt Orbán Viktornak, amikor a Likudot tíz éve a Fidesz »természetes ideológiai partnerének« nevezte. Ahogy Orbán, úgy Netanjahu sem képes kezelni országa egyetlen súlyos problémáját sem, és ezt mindketten ellenségképzéssel, riválisaik leárulózásával, félelem- és hisztériakeltéssel próbálják elfedni. Mindketten csapnivalóan rossz politikusok, viszont lenyűgözően ügyes és igen kevéssé gátlásos manipulátorok. És abban is hasonlítanak, hogy mindkettejükből kezd nagyon elege lenni honfitársaik többségének.”