Nemzeti minimum

„Új kiegyezésre van szükség, mert egyébként a járhatatlan útra lépünk. A kettészakított országot újra kell egyesíteni. Kik legyenek azok, akik megkezdik azt a társadalmi-politikai-kulturális tevékenységet, amelynek gyümölcse lehet a nemzeti együttműködési minimumban való megegyezés? Sokan úgy vélik, hogy a kezdeményezők csak nagy formátumú politikusok lehetnek. Hol vannak ezek a nagy formátumú politikusok? A jelenlegi Országgyűlésben nem sokat találunk belőlünk.

A nemzeti együttműködési minimum kezdeményezői azok az emberek, akik már nem akarnak a régi módon élni, és egy olyan Magyarországot akarnak Európában, amely nem a kirekesztés, hanem a befogadás társadalma akar lenni. Az egyszerű emberek nem akarják eljátszani a »forradalom« és az »ellenforradalom« hőseinek és áldozatainak a szerepét, hanem hétköznapi életre vágynak: dolgoznak és boldogulnak, és néha telik egy kis ünnepre is.

Nem kell arra várnunk, hogy a régi és az új gazdagok majd kibékülnek egymással, és belátva csalásra és kíméletlenségre épülő rendszerük hibáit, majd jó útra térnek. A hétköznapok útja a békesség útja: »Élni és élni hagyni!« A nemzeti együttműködési minimum kezdeményezői az emberek, akik számszerű többségben vannak országunkban, de elhitették velük, hogy egy kisebbséget jelentenek csupán Magyarországon. Mindenkinek joga van az együttműködés kezdeményezésére a saját erejéhez mérten.”