Veszprém újratöltve

„2015. február 28-án, szombaton egy napilapban olyan cikk jelent meg, melyben a szerző meg nem nevezett szakértők álláspontjára hivatkozva és hagyatkozva reálisnak tartotta azt az eshetőséget, hogy a választás végeredményének jogi megállapítása komolyabb késedelmet szenvedhet, illetve teljesen ellehetetlenül, mivel a jelöltek által delegált választási bizottsági tagok – érdektelenségből, vagy ártó szándékkal – az ülésen nem kívánnak részt venni. A munkától távol maradó bizottsági tagokat a cikk szerint le kellene mondatni, vagy ki kellene zárni a bizottságból. (...)

Idő hiányában nincs mód arra, de nem is tűnik célszerűnek azzal foglalkozni, hogy a hiányzó tagokkal kapcsolatban döntéseket hozzanak, azok szándékait, tetteit vizsgálják, vagy számukra igazolási lehetőséget biztosítsanak. A Nemzeti Választási Bizottság kivételével pedig a választási bizottságok általános választások, vagy időközi választások idejét kivéve ritkán üléseznek, a választási eljárás idejéhez képest a bizottságok többi működési szaka aránytalanul hosszabb, így nem célszerű kizárólag a választási eljárás ideje alatti kérdések miatt a szabályozást teljes mértékben felforgatni, megbonyolítani.

A »közigazgatás hallgatása« a közigazgatási hatósági eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) szerint oly módon fordulhat elő, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban a hatóságra vonatkozó ügyintézési határidő lejártát követően sem születik döntés, illetve nem történik semmilyen érdemi kommunikáció az ügyféllel. Erre nézvést a törvény két megoldást kínál fel: általános esetben a felettes hatóság közbeavatkozása révén születik meg a döntés az eredeti szervnél, vagy pedig maga a felettes szerv intézkedik. Speciális, bizonyos körülmények között alkalmazható lehetőségként pedig az ügyfél a kérelmezett jog gyakorlását megkezdheti, ehhez azonban az szükséges, hogy ne legyen az eljárásban ellenérdekű fél, és külön törvény vagy kormányrendelet ezt lehetővé tegye. A hallgatás–beleegyezés e sajátos megvalósulása azonban nem minden esetben célszerű, és bizonytalanságot is teremthet, ezért a választási eljárásban nem javasolt az alkalmazása.

A Ve., szemben a régi Ve. szabályaival, a gyakorlatban előfordult esetek elemzését követően külön alcímmel nevesíti a választási szerv hallgatása esetén alkalmazandó eljárást. A Ve. szabályozásában a választási szerv a választási bizottságot és a választási irodát is egyformán jelenti, így minden esetben orvosolhatók a hallgatással okozott problémák. Sőt, a delegált választási bizottsági tagok eskütételével kapcsolatban külön speciális szabályt hozott be az új törvény: előfordult ugyanis, hogy a polgármesterek a számukra valamiért nem szimpatikus delegált eskütételét elszabotálták, vagyis nem álltak valamilyen okból rendelkezésre mindaddig, amíg az eskütételre szabott határidő le nem járt. A törvény ezért lehetővé teszi, hogy másutt is sor kerülhessen az eskü- vagy a fogadalomtételre, mely nélkül a bizottsági tagsággal járó jogok gyakorlása nem lehetséges.

A konkrét ügyre tekintettel tehát megállapítható, hogy a választás végeredményének megállapítása nem volt veszélyben, illetve ezzel kapcsolatban nem lehetett volna semmilyen módon nagyobb időbeli késedelmet valószínűsíteni. A szabályozás szerint ugyanis az országgyűlési választásokon az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság (OEVB) közvetlen felettes szerve a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). Az NVB hivatalosan is észlelheti a döntéshozatal hiányát, de ez ügyben kifogást is be lehet nyújtani, ha a határidőig nem történt döntéshozatal. A kifogás elbírálása eredményeként sor kerülhet az OEVB kötelezésére, illetve a NVB saját maga is meghozhatja a döntést. Önmagában tehát maximum három plusz egy nap késedelmet szenvedhetne a választás eredményének meghatározása, sőt, egyáltalán nem ezen múlna az sem, hogy a megválasztott képviselő mandátumát március 2-án igazolja az Országgyűlés. A Ve. szerint a választást követő 6. nap végéig kell meghozni a választás eredményéről a határozatot, mely jogerőre emelkedéséhez az szükséges, hogy senki se nyújtson be fellebbezést az elkövetkező három napban. Tekintettel arra, hogy a döntést csütörtökön meghozta az OEVB, ezért a fellebbezés benyújtásának a határideje március 1. vasárnap, 16. óra volt. A fellebbezés elbírálására további három nap állna a NVB rendelkezésére, és még a NVB határozata is megtámadható volna bírósági felülvizsgálati kérelem útján. Mivel a határozat vasárnap 16. órát követően jogerőre emelkedett, az eredményt megállapító bizottság, vagyis az OEVB a mandátumot, a megbízólevelet három napon belül adja át a megválasztott képviselőnek, ha a bizottság ebben az időlimitben nem tudna összeülni, az okiratot az elnök is átadhatja. A megbízólevél birtokában indulhat meg az Országgyűlés mentelmi bizottságának az eljárása, mely előfeltétele a képviselői mandátum igazolásának. A mandátumigazolásról vita nélkül szavaz az Országgyűlés, mely a két héten át tartó ülések első ülésnapján történik. Ennek megfelelően a megválasztott képviselő 2015. március 16-án foglalhat helyet az országgyűlési patkóban.”