„A »polgári Magyarország« jelszava egy csomagolás volt. Mint ma a szabadságharc. Az se szabadságharc persze – mert hát szabadságharcot nem az Európai Unió egyik jelentéktelen, aprócska politikusa (Daniel Cohn-Bendit) ellen szoktak vívni, hanem mondjuk Angela Merkellel szemben, ahogy azt a görög kormány teszi. A magyar kormány azonban a politikáját ügyesen becsomagolta a szabadságharcos, antiglobalista, antiimperialista selyempapírba, és mivel a »polgári párt« híveinek jelentős többsége nem ismeri a külföldet, az ottani folyamatokat – nem véletlenül nevezte Nenad Popović isztriai író »autistának« Magyarországot –, tényleg el lehet nekik adni, hogy itten most éppen, kérem szépen, szabadságharc zajlik. Ők meg menetelnek.
Hasonló termék volt a »polgári Magyarország« is. A Fidesz szavazói akkor elhitték, hogy a polgári Magyarország valami olyasmi, ahol a Dunán koronát úsztatnak és vidéki kollégista gyerekeket miniszter úrnak szólítanak.