Jó reggelt, G. Fodor Gábornak igaza van!

„A »polgári Magyarország« jelszava egy csomagolás volt. Mint ma a szabadságharc. Az se szabadságharc persze – mert hát szabadságharcot nem az Európai Unió egyik jelentéktelen, aprócska politikusa (Daniel Cohn-Bendit) ellen szoktak vívni, hanem mondjuk Angela Merkellel szemben, ahogy azt a görög kormány teszi. A magyar kormány azonban a politikáját ügyesen becsomagolta a szabadságharcos, antiglobalista, antiimperialista selyempapírba, és mivel a »polgári párt« híveinek jelentős többsége nem ismeri a külföldet, az ottani folyamatokat – nem véletlenül nevezte Nenad Popović isztriai író »autistának« Magyarországot –, tényleg el lehet nekik adni, hogy itten most éppen, kérem szépen, szabadságharc zajlik. Ők meg menetelnek.

Hasonló termék volt a »polgári Magyarország« is. A Fidesz szavazói akkor elhitték, hogy a polgári Magyarország valami olyasmi, ahol a Dunán koronát úsztatnak és vidéki kollégista gyerekeket miniszter úrnak szólítanak.

A Fidesz sohasem volt polgári párt – és nem csak a vezetősége, a tagsága és a hívei származása okán, de azért sem, mert a Fidesz sohasem akart ideológiai alapokon politizálni. Egy-egy szerepével azonosulhatott persze akár görcsösen, dogmatikusan – de a szerepek túl gyors változása nem a meggyőződés bizonyítéka. Éppen ezért nevetséges, amikor a balliberálisok manapság Orbán Viktort azzal vádolják, hogy elárulta volna egykori önmagát. A magyar balliberális értelmiségnek nincs oka nevetgélnie a jobboldalon, elvégre ők meg egykoron benyalták a Fidesz liberális csomagolását. Orbán ugyanis semmit nem árult el. Kedves magyar értelmiség, Önök tetszettek egyszerűen elhinni túl sok mindent!

A Fidesz egy valamiről szólt mindig is, és ezt G. Fodor Gábor nagyon pontosan szokta elemzéseiben kimutatni: a hatalomról. A hatalom akarásáról, az erő legitimitásáról. Hogy ezt liberális, polgári, szabadságharcos vagy coca-colás csomagolásban adják-e el, az csupán a politikai marketing része.”