„Nincs az a szuperfelügyelet, amely tetten ér minden gyanús tranzakciót. Alapkérdésünk persze az: létezik-e határa a kapzsiságnak? És létezik-e olyan állami kontroll, amely képes megállítani a virtuális befektetéseket? Érdemes azon is elgondolkodni – miután a pénzügyi világban mindenki ismer mindenkit, ráadásul a pénzügyi szolgáltatók szimbiózisban élnek egymással(!) –, hogy a súlyos visszaélések miért nem lepleződtek le korábban?! Senki sem tudta, mit művel a másik?
Miközben aligha vitatható, hogy szabályozás tekintetében bőven van mit rendbe tenni, nagy kérdés, hogy mit lehet a felügyeletre „áthárítani”? Nos, a Magyar Nemzeti Bank, amelybe integrálódott a PSZÁF, kevesebb mint másfél esztendeje kapott mandátumot a pénzügyi szektor felügyeletére. Ebben az időszakban történt és történik meg a bankok elszámoltatása, a devizahitelek forintosítása, az egyoldalú szerződésmódosítások kontrollja, a piramisjátékok leleplezése, a befektetési cégek ügyeinek áttekintése, valamint a takarékszövetkezeti szektor átalakítása. Olyan kőkemény ellenőrzések zajlottak le, még ha egyes ügyek kapcsán jogosak is a kritikák, amelyekre korábban nem volt példa. Nyugodtan kijelenthető, hogy rendszerszinten nincsenek problémák: a bankok tulajdonában lévő befektetési alapokat, a takarékszövetkezeti rendszert átvilágították, a magyar gazdaság és a pénzügyi szektor – a Buda-Cash, a Quaestor vagy a Hungária Értékpapír botrányai ellenére is – biztonságban van. Sőt, a pénzügyi befektetési vállalkozások piacán is bőven akadnak transzparensen működő cégek. Ráadásul a két nagy hal – a Buda-Cash és a Quaestor – esetében a jegybank új vizsgálati rendszerének eredményeként derült fény, fogalmazzunk finoman, a hiányosságokra. Mindkét esetet a jegybank tárta fel – szó sem volt előzetes bejelentésről, önfeljelentésről meg pláne nem. Kár azt is sugallni, hogy a dominóhatás küldte padlóra a brókercégeket: ezzel szemben nem a piaci bizalmatlanság okozta a csődjüket, hanem a vizsgálódások.
Egyébiránt azért is tartjuk a hatóságot, hogy a pénzügyi rendszer megtisztításán dolgozzon, hogy ne fordulhassanak újra elő brókerbotrányok. Ugyanakkor – látva a magyarországi pénzügyi sikkasztások történetét, amiben a zseniális hazai pénzügyi kreativitás sajnos ki is merül – senkinek sem lesz ellenére, hogy megerősítsék a felügyeleti rendszert, kiküszöbölve a hiányosságokat. Arról nem is beszélve, hogy a mostani bizalomvesztés rányomhatja bélyegét a hazai pénzügyi közvetítői rendszer egészére is. Márpedig rájuk nagy szükség van a különböző források ide-oda történő mozgatásában, kihelyezésében.”