Csalók ideje

„Még a személyi felelősség sem merült fel a Buda-Cash Brókerház 120-140 ezer károsultat és akár százmilliárd forintot érintő botrányában, sőt, arról sincs szó, hogy az igazgatóság tagjai magánvagyonukból kártalaníthatnák az ügyfeleket. Ügyvédjük szerint a hiány nem jelenti azt, hogy a vezetőknél landolt volna a pénz.

Az igazgatók élik világukat: előzetes letartóztatásba nem kerültek, vagyonukat nem zárolták, lakhelyelhagyási tilalom nem sújtja őket, nyomkövetőt nem kaptak. Nehogy már megzavarják a budai villákban lakó ártatlan brókervezérek nyugalmát, a tervezett, szokásos ausztriai síelésüket!

Holott náluk valóban fennállhat az ilyenkor szokásos hivatkozási alap, a szökés és elrejtőzés veszélye, bár ügyvédjük szerint az úriemberek „nem menekülnek el”, mindenben állnak a hatóságok rendelkezésére. Még ha akad is, aki ezt elhiszi, a rendőrségi óvintézkedések elmaradása érthetetlen s felháborító: a bevont engedélyű Buda-Cash igazgatóinak van mit a tejbe aprítaniuk, állítólag biztos offshore céghálót fontak maguk köré, egyikük hivatalos lakhelye pedig a Fülöp-szigetek. Nyugodtan átruccanhat megnézni a postaládáját, s elfelejt hazajönni. Ám a brókervezérek jól tudják: a korábbi bankár- és brókerelszámoltatások eredményeit elnézve nincs okuk félelemre.

Kulcsár Attila, a K&H Bank álbróker-igazgatója több tíz milliárdos sikkasztás ellenére évek óta szabadlábon van, nyomkövetőt nem hord, oda megy, ahová akar. Princz Gábor, a Postabank volt elnöke 36 milliárdos hűtlen kezelésért méltó büntetést, 3,6 millió forint pénzbírságot kapott.

A Buda-Cash botránya földcsuszamlásszerű közbizalomvesztéshez vezethet, ha a hatóságok nem lépnek azonnal a sikkasztással összefüggésbe hozható személyek ellen. Ez persze igaz a múltra is, ami idáig vezetett. Mert ugyan tény, hogy a balliberális kormányzás alatt enyhítették a brókerházak helyszíni ellenőrzését, ám ez továbbra sem jelentette azt, hogy a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) ne tehette volna ezt meg bármikor.”