Nem szokásom a hivatalban lévő köztársasági elnökkel vitába szállni, most azonban kivételt kell tennem. Áder János így indokolja Paks2 harminc évre titkosítását: „Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása. Fontos ugyanakkor, hogy csak a magyar polgárok biztonságát és az erőmű biztonságos működését garantáló információk élvezzenek titokvédelmet.”
Senki nem állította, hogy egy atomerőmű biciklitároló, bár kétségtelen, hogy mi szívesebben építünk biciklitárolót, mint atomerőművet. Továbbá senki nem azt mondja, hogy minden egyes biztonsági intézkedésnek, leírásnak nyilvánosnak kell lennie és senki nem vitatja, hogy egy atomerőművel kapcsolatban léteznek nemzetbiztonsági érdekek. Ezeket fontos leszögezni a további csúsztatások elkerülése végett. A probléma a következő. A szellemi tulajdon védelme nem kifejezetten terroristák elrettentésére való jogintézmény, márpedig harminc évre titkosítani a paksi cuccot erre hivatkozva is lehet.
Ami pedig a nemzetbiztonsági érdekeket illeti. Az Elnök úr által aláírt törvény azt mondja ki, hogy a paktummal összefüggő üzleti és műszaki adatok a keletkezéstől számított harminc évig nemzetbiztonsági okból (no meg a szellemi tulajdon védelme miatt) nem ismerhetők meg. Ha a törvény szövege úgy festene, hogy harminc évig nem ismerhetők meg azok az üzleti és műszaki adatok, amelyek nemzetbiztonsági érdeket sértenek, az ellenzéki felháborodás nem lenne ekkora hőfokon.Utóbbi változat ugyanis legalább tessék-lássék módon megfelelne az arányosság követelményének. Az a verzió azonban, amit Elnök úr méltóztatott aláírni, arányosságot még nyomokban sem tartalmaz.Magyarul a paksi bővítés bármely részletét, valós terrorkockázat vizsgálata nélkül, bármikor el lehet zárni a nyilvánosság elől.
PS.: Ha világunk „terrorizmussal fenyegetett”, talán egyáltalán nem kéne bele atomerőműveket építenünk.