Miért élvezik a „feministák” más nők megalázását?

„Kaley Cuoco-Sweeting, az Agymenők című sorozatból ismert színésznő a Redbook Magazine-nak adott interjújában kifejtette, hogy nem tartja magát feministának: ugyan tisztában van annak a munkának a jelentőségével, amelyet az őt megelőző generációk végeztek a női egyenjogúság érdekében, de személy szerint még nem találkozott effajta hátrányos megkülönböztetéssel, ezért nem is nagyon foglalkoztatja ez a kérdés. Christine Sisto szerint természetes, hogy az a fiatal színésznő, aki epizódonként egymillió dollárt keres egy férfiak által dominált iparágban, nem gondolkodik a feminizmus kérdésén, hiszen ő maga a feminizmus jelképe. Ezzel a kijelentéssel Kaley Cuoco-Sweeting mégis a feministák fekete listájára került, folyamatosan támadások érték, »tehetségtelennek« és »idiótának« kikiáltva a színésznőt.

A Synced Magazine-ban Lucy Bellerby egy nyílt levelet is megjelentetett, amelyben kifejtette, hogy ha valaki azt vallja magáról, hogy nem feminista, egyben azt is tagadja, hogy a férfiak és a nők egyenlő bánásmódot érdemelnek. Sisto szerint Bellerby nem gondolhatja komolyan, hogy Cuoco-Sweeting, vagy bárki az amerikai közéletből kétségbe vonná az egyenlő bánásmódhoz való jogot.

Feministának lenni, a szó legszorosabban vett értelmében azt jelenti, hogy hiszünk a nőknek járó egyenlő politikai és polgári jogokban. A szerző szerint ebből a szempontból manapság mindenki feministának tekinthető, elavult dolog erről kérdezni az embereket, olyan, mintha arról érdeklődnénk, hogy elítélik-e a rabszolgatartást.”