„A megkezdett a tekintélyrombolást folytatja az állítólagos beszervezéssel kapcsolatos kijelentés. Ez azonban már minőségi ugrást jelent: míg a korábbi indulatos kirohanások legfeljebb kárörömre adtak okot az ellenzéknek, most akár komolyabb politikai aktivitásra is lehetősége nyílik. A szocialisták máris a nemzetbiztonsági bizottság ülésének összehívását kezdeményezték, míg az LMP az ügynökakták kérdését melegítette fel, és bármi legyen is mindennek a kimenetele, Simicska Lajosnak azt az egyet már sikerült elérnie, hogy tovább görögjön az ügy. Ha van még valami a tarsolyában – márpedig úgy tűnik, hogy van –, akkor könnyen politikai szappanopera válhat belőle, vagyis jóval több holmi »politikai csinn-bumm cirkusznál«, ami a miniszterelnöki stáb hivatalos értelmezése.
Azt is látni kell azonban, hogy a beszervezés sejtetése jelenleg nem több puszta »gecizésnél« és ha Simicska Lajos nem tudja hitelt érdemlően alátámasztani, akkor az is marad. Ez nem jelenti azt, hogy a »nem zörög a haraszt« elve alapján ne lenne tekintélyromboló ereje, különösen, mivel Simicska megadta hozzá a megfelelő értelmezési keretet: a miniszterelnök Moszkva iránti érzelmeinek megváltozását. Ezzel pedig egyszerre két – pozitív értelemben vett – politikai legendát kérdőjelezett meg: egyfelől Orbán Viktor erkölcsi integritását, másfelől kormányfői zsarolhatatlanságát. Bizonyítékok nélkül persze nem várható áttörés ezen a fronton, legfeljebb lassú erjedés. És ebben a küzdelemben Simicskának is vigyáznia kell a szavahihetőségére, mert egyszer-kétszer mondhat ugyan bombasztikus dolgokat, de corpus delicti híján egy idő után óhatatlanul unalomba fullad az egész.
Azt hiszem, erre mondják, hogy folytatása következik. Ha pedig lesz folytatás, az nem feltétlenül Orbán Viktornak kedvez. Sokan leírták már Simicska Lajost, de kiderült, hogy ezt kissé elhamarkodottan tették, ráadásul most az idő is neki dolgozik. Hiszen neki van kevesebb vesztenivalója, legyen szó akár a tekintélyről.”
