Új Safranekek

„Tegnap Ciprasz Berlinbe indulva szinte »tetemre hívta« Angela Merkelt. Követelte a németektől, hogy a második világháborús megszállásért adjanak kártérítést, s egyébként is minden német látens náci és diktátor. Antifasiszta hévvel verte a mellét. Aztán csendben megjegyezte: pénz kellene. Amiért cserébe ugyanakkor nem hajlandók újabb terheket vállalni. Aztán pénzügyminisztere még csendesebben közölte az újságírókkal, hogy de. Sőt a trojkának még kérnie sem kell, olyan megszorítás lesz, hogy na, de hát értsék meg, ha nem »hangoskodnak«, akkor megbuknak, és mi lesz a segélypénzek visszafizetésével, az IMF által megkövetelt reformok levezénylésével? De ők teljesítenek, tartják magukat az alkukhoz, tudják hol a helyük és hogyan kerültek oda, nyugi. 

Magyarországon a »baloldalon« imádják ünnepelni az új radikalizmus pártjait, Ciprasz Szirizáját vagy Iglesias Podemoszát, és pár kevésbé sikeres pártvezért. Miközben igazából abban reménykednek, hogy valaki végre velük is lejátssza ezt a projektet. Hogy ez függetlenségükbe kerül, hogy veszélybe sodorja hazájukat, hogy ezzel semmivel sem válnak különbbé azoknál, akiket bírálnak? Nos, a hatalom reményében ki foglalkozik ilyen csacskaságokkal?

Végezetül Kedves Olvasó, kérem mondja el, mennyiben különbözik ez összességében attól, mint amikor a jó Safranek sebet sebre tűr »drága gazdájától«, amikor pedig az hogyléte felől érdeklődik, szégyenkezve elismeri: a borotválkozásnál megint megvágta magát. Aztán szolgál tovább boldogan, látva, hogy már a felesége is a főnöke ölében van.”