Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Nagyszerű társaság jött össze az első parlamentben. Az országot szolgálni, az embereknek használni akaró képviselőkkel, akik telve voltak hittel, tenni akarással. Interjú.
„– A mai napig tartja magát az a burkolt vád, hogy az MDF 1990-ben részben antiszemita propagandával tudta végül megnyerni az első szabad választásokat. A konzervatív oldalt azóta visszatérően ezzel szokták gyanúsítani, de ez volt a nyitány.
– Az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás a politikában nem kisebb bűn, mint az antiszemitizmus. Ez a rágalom egyébként az MDF 1987-es megalakulásáig nyúlik vissza. Amikor már másnap megjelent a The New York Timesban, hogy Magyarországon antiszemita mozgalom jött létre.
– Ehhez képest az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon mégiscsak konstruktívan együtt tudott működni a két eltérő irányultságú politikai közösség.
– Így van, és ez nagyfokú politikai érettségről, kultúráról tanúskodott. 1989. március 22-én képesek voltak leülni egymással az ellenzéki szerveződések, köztük a két legnagyobb, az MDF és az SZDSZ. Felülemelkedtek az ellentéteken, egyesítették erőiket, és ezzel rákényszerítették az állampártot, hogy az Ellenzéki Kerekasztallal mint egyenrangú partnerrel folytatott tárgyalásokon, közösen dolgozzák ki a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket. (…)
– Mai napig slágerlegenda, hogy az első parlament és főként a kormánypártok tele voltak ügynökökkel.
– Ez badarság! Nagyszerű társaság jött össze az első parlamentben. Az országot szolgálni, az embereknek használni akaró képviselőkkel, akik telve voltak hittel, tenni akarással. Persze volt köztük néhány egykori ügynök is, ugyanúgy mint az élet más területein. De például Torgyán József és Csurka István a két legismertebb a beszervezettek közül, aláírt ugyan, de azonnal megtagadta az együttműködést, és nem is adott jelentést senkiről. A posztpártállami lejáratás máig ható része volt ez a propaganda. A képviselők hiteltelenítése az ádáz politikai harc része volt, és nagyüzemi módon folyt.
– E tekintetben megvan a folyamatosság az utóbbi huszonöt évben.
– Ezért is nagy a felelőssége a kormánypárti többségnek, hogy felejtsék végre el a nemzetet erodáló háborúskodást, a gyűlölködést és a sokszor mesterségesen gerjesztett ellentéteket.”