Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A sajtószabadság sok-sok árnyalata
2015. március 11. 12:26
A sajtószabadság intézményes védelme nem csupán többletjogokat ad, hanem többletkötelezettségeket is telepít a jog gyakorlójára, amelyek megkülönböztetik őt a szólásszabadság gyakorlójától.
2015. március 11. 12:26
„Simon Évának úgy látszik, az az egyik baja, hogy bejegyzésemben aggódom a magyar online vállalkozásokért. Az aggodalmam forrása, amit a bejegyzésemből egy link útján elérhetett volna, ha akar, a pwc által készített, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete által megrendelt, »A globális online aggregátorok működésének hatása a hazai tartalomszolgáltatás iparági folyamataira« című zöld könyv (a biztonság kedvéért most újból belinkeltem). A Google és a Facebook által jelentett fenyegetés a magyar online tartalomszolgáltatókra e tartalomszolgáltatóktól érkező panasz, segélykérő kiáltás. Simon Évának nem velem, hanem az MTE tagságával (Index, Origo, Telekom, napi.hu, Lapcom stb.) van vitája.
A TASZ szerzője rövidre zárja a sajtószabadság évszázadok óta kutatott elméleti kérdéseit, és bejegyzésemben szereplő felvetésemre (»Ha nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni, hogy mi az a »média«, meg tudjuk-e mondani, hogy kinek a joga a sajtószabadság?«) válaszolva, őszintének tűnő felháborodás mellett megállapítja, hogy az »mindannyiunké«. Így folytatja: »A sajtószabadság ugyanis nem valami elvont érték, amely egyes csoportok kiváltsága. A sajtószabadság ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának egyik megnyilvánulása. Az utóbbi pedig nem a sajtót illeti, hanem mindenkit, aki közéleti kérdésekben információhoz akar jutni és azt másoknak átadni. Mindenkit, aki részt kíván venni a közügyekről szóló diskurzusban.« Ez a felfogás arra, a kilencvenes évek elejei médiaháborús vitára emlékeztet, amikor a »kié a sajtószabadság?« kérdésre az volt az obligát válasz, hogy mindenkié, hiszen mindenki szabadon alapíthat lapot vagy indíthat tévécsatornát. Ja, persze…
Ez a végletekig leegyszerűsítő, a szólás- és a sajtó szabadságát egymással azonos jogoknak tekintő hozzáállást rendkívül veszélyesnek tartom – éppen a sajtószabadság védelme szempontjából. Az európai jogrendszerek kivétel nélkül elválasztják egymástól a szólás- és sajtószabadságot. A médiára valamennyi európai államban önálló törvényi szabályozás vonatkozik, az Európai Unió is alkotott önálló szabályozást az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozóan. Közelmúltban megjelent cikkében Thomas Gibbons neves angol médiajogász is kiemeli, hogy míg a szólásszabadság az egyének, és nem az intézmények (médiavállalkozások) joga, addig a médiához kapcsolódó tulajdonosi jog nem azonos a szólásszabadsággal. A szólásszabadság az utcai szónoké, a sajtószabadság a médiáé, mint intézményé, amelynek kiemelkedő szerepe van a demokratikus nyilvánosság működtetésében. A sajtószabadság intézményes védelme nem csupán többletjogokat ad, hanem többletkötelezettségeket is telepít a jog gyakorlójára, amelyek megkülönböztetik őt a szólásszabadság gyakorlójától. (...)
A »média« meghatározása magának a médiának az elsődleges érdeke. A sajtószabadsághoz kapcsolódó, fent említett többletjogok csak úgy biztosíthatók, ha tudjuk, hogy kik azok jogosultjai. Talán még nincs itt az ideje, de egyáltalán nem ördögtől való gondolat annak felvetése sem, hogy a magyar tartalomszolgáltatók lehetnek kedvezményezettjei egy, a globális online multicégek működésének piactorzító hatását kiegyenlítő szabályozásnak. Persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy van értéke, fontos demokratikus szerepe a Magyarországon, magyar nyelven, magyar közönségnek, professzionális újságírók által, komoly szakmai sztenderdek szerint készített online tartalmaknak. Ha ezt a feltételezést elvetjük, akkor lehet igaza a TASZ-nak.”
A tegnapi Orbán-interjú elég világos üzenet volt a nemzeti oldal politikai elitjének
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
A tipikus toxikus személyiség olyan, mint a tornádó
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Nagyon megindítóak azok a fideszesek, akik most kezdenek arról beszélni, hogy meg kell tisztulni a kalandoroktól és haszonlesőktől
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Mi történt itt és mi lesz ebből?
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
Különleges képzést kapnak a fiatal felvidéki magyarok
Évek óta a szlovákiai fiatal magyar értelmiség fontos fórumának és képzési központjának számít az Esterházy Akadémia. Méry Jánossal, az intézmény vezetőjével beszélgettünk indíttatásukról és sokszínű tevékenységükről.
Magyar Péter meghúzta a váratlant: egy hét szünettel indul a munka
Nem baj, majd lesz helyette tánc, gólyalábon lépkedés, kardnyelés, légtornász-bemutató és tűzkarikán átugrás.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
drkovax
2015. március 11. 17:42
A sajtószabadság egyetlen társadalmilag hasznos értelme az, hogy az állampolgárnak módja legyen a valóság torzításmentes megismerésére.
A poszt kontextusában ez a média "többletkötelezettsége", amiről persze hallani sem akar. Pedig enélkül létjogosultsága sincs ...
Válasz erre
0
0
ottapont
2015. március 11. 16:48
'A sajtószabadság intézményes védelme nem csupán többletjogokat ad, hanem többletkötelezettségeket is telepít a jog gyakorlójára, amelyek megkülönböztetik őt a szólásszabadság gyakorlójától. (...)'
Arról nem szeretnek hallani a simonévák,hogy a többletjogok többletkötelezettségekkel járnak.
Válasz erre
0
0
Fakutya Vigyora
2015. március 11. 16:25
Oliver Stone módszerét ajánlom a médiagecikkel kapcsolatban.
Válasz erre
0
0