„Az elmúlt években minden szakmai fórumon az építőipar válságáról beszéltek. Javult azóta a helyzet?
Veszélyes lenne egy kis iroda jelenéből következtetni arra, hogy hol tart ma az építőipar. Egy biztos: ha nehezen is, de túléltük a válságot. Másrészt úgy gondolom, hogy az építészeti tervezés nem piaci műfaj. Nem jó, ha a legolcsóbb nyer, és az sem jó, ha a leggyorsabb. Az az igazán fontos, hogy a végeredmény jó legyen.
Tavaly november 6-án a Ferences Világi Rend Assisiben ülésező általános káptalanja 6 évre megválasztott miniszter generálisnak. Mit jelent ez pontosan, milyen feladatokkal jár e vezetői megbízatás?
A ferences rend alapsejtjei a helyi közösségek, én a piliscsabai Pater Pio közösséghez tartozom. E helyi közösségek szerveződnek régiós vagy országos, majd nemzetközi közösségbe. A feladat jellege kevéssé döntéshozatali, bár természetesen vannak ilyen pillanatok is. Középpontban sokkal inkább szolgálat, a rendelkezésre állás, a testvérek iránti elkötelezett hozzáállás van. Az igazi feladat életet lehelni a közösségek mindennapjaiba, mozgatni, felrázni őket. A titulus második szava, a generális azt jelenti, általános. Tehát ez a szolgálat nem speciálisan egy közösségre vonatkozik, hanem a teljes világi rendre.
Mennyi idődet veszi igénybe ez a feladat?
Naponta 1-2 órát, valamint évente további 3-4 hét távollétet jelent. A rendben minden egyes vezetői tisztség betöltése munka mellett történik, soha senki nem csinálta ezt főállásban. Úgy gondolom, jól van ez így: be kell tudnunk osztani az időnket. Inkább azon csodálkozom, régebben hogy csinálták ezt, amikor nem volt e-mail, Skype, WhatsApp vagy Viber, hanem postai levélben jöttek-mentek a küldemények. A modern technika nagy segítség: könnyedén összehívunk egy telefonkonferenciát, nem számít, hogy valaki Kanadában vagy Venezuelában él. Sokat segít, hogy ez a feladat igazi csapatmunka: a nemzetközi elnökséget tizennégy fős elnökség koordinálja, ahol mindenkinek megvan a maga részfeladata, területe. Ennek testületnek vagyok az egyik tagja, most éppen elnöke.
Hogyan jut energiád a munkád mellett ennyi önkéntes feladatra?
Egy ferences barátom – aki Esztergomban prefektus volt – mondta egyszer: »a keresztény nevelés ott kezdődik, hogy tedd helyre a zoknidat«. A legfontosabb, hogy az ember életében rend legyen. Nem lehetek jó ferences, ha nem vagyok jó katolikus, és nem lehetek jó katolikus, ha nem vagyok tisztességes ember. Ugyanígy az életemet nagyon szigorú értékrend szerint kell felépítenem, különben nem működik. Ez a rend nagyon világos. Első a személyes istenkapcsolat, és csak a második a párom és a családom. Ha ugyanis az Istennel nem állok rendben, a családommal sem fogok rendben állni. A család után jön csak a munka: a család elé helyezett munka nem szenvedély vagy hivatás: csak munkamánia. A munka után következik a közösség, amelyik megtart, összefog, majd minden egyéb dolgok, ami még belefér az életbe.
Milyen célokkal vágtál neki az elkövetkező hat évnek?
Ez egy hihetetlenül közösségi lelkiség, ami azt is jelenti, hogy minden célt közösségben tűzünk ki. A novemberi választó káptalan például egy hétig ülésezett, aminek csak egy napja volt maga a választás. Emellett mintegy 3-4 napot azzal töltöttünk, hogy különböző munkacsoportokban megvitattuk a legfontosabb feladatainkat. Számos kihívást rejt például az, hogy a rend nagyon erősen fejlődik a harmadik világban, amit támogatni kell. Óriási feladat csak azt megérteni, hogy mit jelent Afrikában kereszténynek, katolikusnak, ferencesnek lenni.”
