Cigányúton

„Tóta W. Árpád írását valószínűleg tényleg hiba lenne direkt rasszizmussal vádolni, hiába teszi ezt fordított esetben megannyi balliberális szerző. Tóta W. szövegéből annál inkább mélységes lenézés árad azokkal szemben, akik nem olyanok, mint ő. A publicista megalázni próbálta az amúgy tehetséges Orsós Róbertet és mindazokat, akiket a történet révén most ő testesít meg. Továbbá azokat a közmunkásokat is, akik akár több diplomával a zsebükben közparkot gereblyéznek, s akiknek nem adatott meg, hogy egy netes szerkesztőség fűtött szobájából oszthassák az észt.

Tipikus aljas módszer, amivel Tóta W. Árpád is él: nem egyszerűen a kipécézett személy tettét, teljesítményét bírálja, hanem személyében támadja őt. Kocsis Máténak egy dologban igazat adhatunk: ha jobboldali politikus vagy publicista írt volna olyat, mint Tóta W. Árpád, vagyis bármilyen halványan is felvetődött volna esetében a rasszizmus gyanúja, a balliberális zóna teleordibálta volna vele az étert. A jobboldalnak azonban nem elég kampányszerűen, esetlegesen beleállni az ilyen vitákba, a mostaninál jóval hatékonyabban és eszesebben kellene fellépnie a jogsértésekkel szemben. (Akár akkor is, amikor munka helyett »tengő-lengő brazil gépsorokról« beszél a zalaegerszegi szocialista képviselő.)

(...)

Ezzel együtt tény, Orsós Róbert nehéz körülmények közül érkezett, rengeteg munkával tudott kilépni abból a közegből, amely sok társát örökre visszarántja. Korábban lapunknak egy interjúban el is mesélte, hogy amikor hazamegy, régi utcájában ma már kiközösítik. Azért, mert többre vitte, mint gyermekkori társai. Tóta W. Árpád egy ilyen embert próbál karakterében megsemmisíteni, s nyilván kéjes élvezettel írná meg, ha ez sikerülne is. Az élő bejelentkezés különben nem könnyű műfaj, talán érdemes lenne a vitriolos publicistának is kipróbálnia, s utána minősítenie Orsós Róbertet.

Vajon melyikükből válna inkább példakép?”